Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - René Voillaume: Szűz Mária
Menekülés Egyiptomba Sötétség és csend? Még annál is több: bizonyos érthetetlen események mintha egyenesen arra vallanának, hogy Isten mindent abbahagyott! Képzeljék magukat a Szent Szűz és Szent József helyébe a betlehemi gyermekgyilkosság idején. Hát Istennek nem volt eszköze egy ilyen esemény megakadályozására? Mikor rágondolunk, bizony minket is megkísért a gondolat: Isten azért kissé túlságosan messzire ment, amikor megengedte, hogy egy király féltékenysége, az emberi gonoszság ilyen vérfürdőt rendezzen kicsi gyermekek között Jézus születése miatt, a mágusok naiv oktalansága miatt, akik nem sejthették, mi lesz abból, hogy ők megtalálták a Kisdedet! Mit gondoltak volna önök a Szent Szűz helyében, mikor József fölkeltette és egyszerűen közölte vele, hogy menekülni kell, úgy ahogy tudnak: elő a szamarat, szedni a cókmókot és útnak indulni éjnek idején? És Isten semmi magyarázatot nem ad. Ezek az órák minden bizonnyal Szűz Mária életének egyik legfájdalmasabb próbatétele voltak: próbája hitének, annak a bizalomnak, amellyel az isteni akaratra hagyatkozott. Mi lesz hát fiából? És aztán a feledés homálya: legalább egy tucatnyi év, amely teljesen eseménytelenül telik, legalábbis minden olyan esemény nélkül, amelyet az evangélisták ránkhagytak volna. Ebből föl kell tételeznünk, hogy amikor a Szent Szűz később bizalmasan elmondta az apostoloknak Jézus gyermekségét, ezekről az évekről nem volt semmi különös megjegyeznivalója. Bizalmas viszony Józseffel Mikor halt meg József? Nem tudjuk. Jó ezt megjegyezni, mert nem gondolunk eléggé arra, hogy Józsefet rendszerint fehérszakállú öregnek ábrázolják! . . . Miért nem merik fiatalnak képzelni, úgy mint Máriát? A kor szokásait tekintve lehetetlennek tartom, hogy József, Mária hitvese, fehérszakállú öregember lett volna! Nem azért van-e ez, hogy leegyszerűsítsük a problémát, hogy kikerüljük a szüzesség nagy misztériumának teljes világosságában való fölvetését? József szerette Máriát. Szerette úgy, ahogy a férj a feleségét, de mindazzal a tisztelettel, amely egy Istennek szentelt lénynek kijár. Valami nagyon nagy rejlik ebben a családi otthonban, olyan jól eldugva, hogy Názá- retben senki emberfia nem gyaníthatta ezt a titkot. „Nemde ez Jézus, József fia?“ (Lk 4,22) Mindhármuk viselkedése mindennapi volt, lakásuk közönséges, életük és családi kapcsolatuk szintén. Valószínűnek tartjuk, hogy József Jézus gyermeksége idején halt meg, de azért még nem kell azt hinnünk, hogy végelgyengülésben! Nem elmélkedtünk eleget a szüzességnek azon a rendkívüli erényén, amely Józsefet erőssé tette, — hát még ha meggondoljuk, hogy ő nem volt ment az eredeti bűntől! Azt hiszem, ha meg akarjuk találni, vagy megújítani Szent József hiteles tiszteletét, akkor ezt az erőt, ezt a tisztaságot, ennek a szeretetnek a nagyságát kell megértenünk. íme egy ember, aki szerette a Szent Szüzet, nagy szeretettel, tündöklőén tiszta szüzességgel, és Istentől kapott kegyelme éppen az, hogy képessé teszi arra a kitüntető megbízatásra, amelyben részesíti, mikor rábízza a Szent Szűzét, Jézus anyját. Nagy titok ez, kevés ember hajlandó hinni benne: teljes meghittség kettejük 56
