Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - René Voillaume: Szűz Mária
között, éveken át, együttlakva, a mindennapi családi életben, és mindez teljes szüzességben! II. MÁRIA ÉS JÉZUS VISZONYA Most egy másik kérdés merül föl bennünk. Nagyon szeretnénk tudni, mi történt Jézus és Mária között a názáreti években, Jézus növekedése idején. Mit mondhatott anyjának? Azt hiszem sohasem fogjuk tudni, legföljebb talán a mennyben, ha a Szent Szűz meg akarja majd mondani! De azért a teológia segíthet az elmélkedésben, annak fölfedezésében, milyen volt valójában a meghitt názáreti élet. Az Evangélium egy eseményt elmond belőle: Jézus elmaradását tizen- kétéves korában a jeruzsálemi út alkalmából. Ne lepjen meg bennünket ez a kiruccanás, a Gyermeknek ez az önálló vállalkozása, mert egyszerűen csak arra emlékeztet, hogy Jézus úgy viselkedett, mint a hasonlókorú fiúk, vagyis azzal a függetlenséggel, amely keleten a fiúk sajátossága, főleg anyjukkal szemben. Azt kell mondanunk, hogy ha József és Mária több mint egy napig nem nyugtalankodtak amiatt, hogy a Gyermek nincs velük, akkor természetesnek tartották, hogy más emberekkel vagy fiúkkal van az útitársaságban. Szülei magától értetődőnek találták ezt. Biztosan sok kérdés vetődik fel bennünk e tárggyal kapcsolatban. Hogyan viselkedett a gyermek Jézus? Játszott-e a többi gyerekkel? Az Egyház úgy határozza meg a megtestesülés titkát, hogy Krisztusnak valóságos emberi természete volt, emberi természet annak minden következményével, beleértve az ember növekedését és fejlődését is: először picike csecsemő, azután gyermek, akinek értelme fokozatosan fejlődik ki, a látható valóságokkal való kapcsolat bizonyos tanoncideje alatt, képekből és fogalmakból kiindulva. Mindennek a gyermek Jézusban is meg kellett történnie, mint minden emberben, különben nem lett volna valóságos ember. Ezért növekedhetett a gyermek Jézus valóságosan — mint az Evangélium mondja — „bölcsességben és kedvességben Isten és emberek előtt“ (Lk 2, 52). Másszóval: a gyermek Jézus igazán emberként viselkedett és téves lenne azt mondani, hogy az ember Jézusban megvolt a teljes isteni tudat, hiszen akkor „szimulálnia“ kellett volna: gyermekként viselkednie anélkül, hogy igazán az lett volna, ez pedig elgondolhatatlan. Nem tudunk elképzelni hasonló hamisságot Krisztusban! Biztos, hogy nagy misztérium rejlett a gyermek Istenben, de valóságos gyermek volt. Készen kapott ismerete íme ezért történik tizenkétéves kora körül a ráébredés arra, hogy „Atyja dolgaiban kell lennie“ (Lk 2,49). Emberi belátásában ez a tudat csak akkor öltött alakot, akkor tudta önmagának kifejezni, amikor elérte az értelem használatának korát. Akkor ki tudta mondani magában, emberi értelmében, hogy tudja: ő a Messiás, tudja: ő Isten fia. Akkor sokkal többet tudott erről, mint anyja, mindenekfölött pedig egészen más módon, ismerte az (rást, és ezt az ismeretet még jobban megvilágosította mindaz a beléöntött ismeret, amelyet 57
