Szolgálat 20. (1973)

Tanulmányok - René Voillaume: Szűz Mária

soha nem tudhatott és meg nem tudhat: mit ismert Mária ettől a pillanattól kezdve pontosan a Messiás és a saját jövendő sorsából? De ha figyelünk az Evangélium egyéb szavaira, azt kell gondolnunk, hogy bár a Szent Szűz biztosan tudta, hogy fia a Messiás és Isten fia, még sok mindent nem tudott konkrét sorsáról. Az Evangélium mutatja, hogy Mária lassan-lassan, nagy tisztelettel és szívében fontolgatva fedezi fel azt, amit az események Isten terveiből kinyilvánítanak neki. Nagyságának egy részétől fosztanánk meg, ha megtagadnánk tőle a hitből táplálkozó életet és ennek következményét: a bizakodó, vak ráhagyatkozást Istenre. Azt merem mondani: ez ellenkeznék a megtestesülés misztériumának legmélyebb értelmével. Hiszen ha a megtestesülő Ige a maga teljes mivoltában vette föl az emberi természetet, akkor hogy akarhatta volna, hogy anyja az emberi állapot fölé emelkedjék, ne pedig egy legyen közülünk? Mária a hitben élt, a hitben szenvedett, a hit ráhagyatkozásának sötétségében és nehézségei között remélt.

Másrészt ne képzeljük az angyali üdvözletét valami kápráztató eseménynek. Nem, minden a legtökéletesebb diszkrécióval történik, akkor, amikor Máriát már nemcsak hogy házasságra szánták, hanem el is jegyezték. Ez a helyzete az angyali üdvözlet idején kicsit megzavar bennünket és mutatja, mennyire ugyanúgy viselkedett, mint népének többi lánya. Hagyta, hogy szülei rendelkezzenek vele, a környezet szokása szerint, azok pedig eljegyezték egy József nevű emberrel. És a házasság megtörtént.

A szűzi foganás után

De még jobban megdöbbent bennünket az a teljességgel félszeg helyzet, amelybe Mária a szűzi foganás után kerül. Mivel tudja igazolni ezt? Egy szót sem szól Józsefnek arról, ami történt. Megérezte-e, hogy az elkövetkezendő esemény nagysága túlnő rajta, és továbbra is Istenre kell bíznia a kezdeményezést? Túlságosan kicsi volt ő ahhoz, hogy bele merészkedjék avatkozni egy olyan terv kialakulásába, amelyet Isten, az Atya állapított meg Fia számára. Hogyan szolgáltathatta volna ki ezt a titkot, amelyet az arkangyal Isten nevében bízott rá, ha Ő nem adott rá engedelmet? A Jézus anyjává lett Mária nem önmagáé többé. így aztán itt áll előttünk az az epizód, amelyet jól meg kell értenünk a maga — mondhatnám brutális — valóságában: József nem tudja elkerülni a gyanú árnyékát jegyesét illetően, Mária pedig hallgatásba zárkózik. Egy szót sem mond, hogy eloszlassa József gyanúját, mert Isten titka nem az övé. Arra volt szükség, hogy Isten diszkréten, álombéli felvilágosítással állítsa helyre József bizalmát. Ez azt a gondolatot kelti bennünk, hogy Mária nem sokat beszélhetett Józsefnek Isten titkairól. Ez pedig ellenkezik a Szentcsaládról alkotott felfogásunkkal, mert mi az intim családi tűzhely modern eszméjét vetítjük rá vissza, ami biztosan nem felel meg a történeti valóságnak.

Egyet ne felejtsünk el, és ez legyen a vezérfonalunk, ha meg akarjuk érteni a Szent Szűz életét: Mária mint József hitvese, mint Jézus anyja úgy élte le egész életét Názáretben, hogy egyetlen ember, még legközelebbi rokonai, legkíváncsibb szomszédai sem fedezhettek föl abban soha semmi

53