Szolgálat 20. (1973)

Jézus Krisztus

Dániel dallasi szentírásprofesszor végül rendszeres exegetikai elemzéssel mutatja be Krisztus küldetéstudatának kialakulását és alapvető jellegét. Tanulmánya mintapéldája lehet annak, hogyan szolgálhatnak a tudományos kutatás eredményei hitünk és Krisztus iránti szeretetünk elmélyítésére ahelyett, hogy megingatnák azt.

Jézus személyes élete azonban nemcsak a föld egy helyéhez és időpontjához fűződő egyszeri történelmi tény. Babos Istvánnak, a fordha- mi egyetem tanárának cikke a II. vatikáni zsinattal kibontakozó egyházfogalmat elemezve rámutat: hogyan van jelen Jézus Krisztus az üdvösség történetében, és hogyan „folytatja“ őt az Egyház, mint „az emberi nem szentsége“. Németh József kollégiumi igazgató pedig tapasztalataiból kiindulva, a lélektani elemzés eszközeivel próbálja megközelíteni a „teljesebb emberségért“ folyó küzdelmet.

Az Istenembertől és Egyházától elválaszthatatlan az, aki a megtestesülő Igét az emberiség nevében befogadta, világra hozta, fölnevelte, hitével és szeretetével megváltói művének legszorosabb társa lett: az ő édesanyja. René Voillaume elmélkedő beleéléssel vezet végig minket Mária életén és megmutatja, micsoda egység és egyszerűség uralkodik Istennek reá vonatkozó elgondolásában, kijelölve ezzel az egészséges Mária-tisztelet alappilléreit.

Számunk néhány további részlete szokás szerint egy-egy színfoltot ad még hozzá az eddigiekből kialakuló képhez, az egyházatyák elmélkedő vagy szenvedélyes tanúságtételétől a mai kisember vallomásáig, Krisztus „plérómájának“ teilhardi elgondolásától a szentév kiengesz- telődési programjáig és a legújabb eucharisztikus gyakorlatig. Mindez a sokféle megközelítés és kezdeményezés lényegében ugyanazt mondja: hogy „a benne való hit által van reményünk és biztonságos utunk Istenhez“ (Ef 3,11). „Isten ugyanis a hit által tett igazzá, hogy őt és feltámadásának erejét megismerjem, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget . . . Nem mintha már elértem volna vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magához ragadott engem“ (Fii 3,10.12).

4