Szolgálat 20. (1973)

Tanulmányok - Németh József: A teljesebb emberség felé

A kételkedők száma természetesen most is túlsúlyban van. Siegfried Lenz, a különféle német gimnáziumok ifjúságával vitatkozó író, „A mintakép" c. regényében így adja tudtul véleményét: „Röviddel elutazásom előtt sikerült megtalálni a ma valóban időszerű példaképet: egy még jó karban lévő szélmalmot, amely kellő légáramlás esetén mindenki számára láthatóan négy karjával csapdos maga körül." Ha az irodalomban szélmalmokról olvasunk, akkor Don Quijote-val asszociáljuk a képet. Ha Lenz a szélmalom-motívummal fejezi be a példaképek keresését, akkor ez csak azt jelentheti, hogy az író minden példakép-keresést hiábavalónak, meddőnek tart. Az író szerint egyetlen példaképnek sincs jogosultsága, illetékessége ahhoz, hogy ajánlhassa magát.

Az ifjúság azonban egészen másképp gondolkozik ma, mint a kételkedők. Megélte, megtapasztalta reménytelen esetekben is (gondoljunk csak a kábítószerek rabjaira) Jézus szabadító erejét, segítségét, fölemelését, vagy — ne féljünk igazi nevén nevezni ezt a kapcsolatot — kegyelmét.

Animus és Anima

Utoljára hagytuk a reakciót az idősebb generáció divatos magatartására: a transzcendencia iránti fogékonyság elvesztésére. Az újabb irodalomban Samuel Beckett festette meg legtalálóbban ezt a tipikus gondolkodásmódot „Godóra várva" c. művében (Godot = az angol God, Isten szó kicsinyített formája). Wladimir és Estragon, a mű hősei beismerik: Godó egyszerűen cserben hagyott bennünket. Hiába volt megbeszélve, hogy pontosan megérkezik. Nem jön. Ami az életből, az egzisztenciából megmaradt, az siralmasan kevés és üres. Minden attól függ számukra, hogy Godó jön-e, vagy az Éj. Valószínű, hogy csak az Éj következik. De mégis várakoznak, mert úgy volt megbeszélve Godóval. Az emberi lét minden attribútumától, időtől és tértől, történelemtől és karaktertől megfosztva, egy kopár mező csupasz fája alatt képviseli a két csavargó az ember mezítelenségét, kifosztottságát. ök még csak várnak. Godóra, vagy pedig az Éjre, — a Semmire.

A mai ifjúság nem tud karbatett kezekkel várni, hanem kapcsolatba akar lépni „Godóval", számon akarja kérni. Amit a tömegtájékoztatási eszközök nap-nap után szolgáltatnak, az a felszínes benyomások rendetlen halmaza marad, amelyet nem tud feldolgozni és megemészteni. Épp ezért vágyik valódi, mélyreható élmények után, amelyeket a meditáció és a kontempláció útján óhajt elérni.

Az európai szellemtörténetben mindig harc folyt egyrészről az ész, az értelem, az értelem uralma alatt meghúzódó ösztönök, másrészről a tudatalattinak, a természetes-vitális rétegeknek való passzív átadás ideálja között. A nyugati kultúra jellemzője az apollói elem uralma a dionűzoszi felett. Ezzel pedig összekapcsolódik a vitális rétegek elhanyagolása, vagy rabszolgasága. A fejlődés első fázisában az ifjúság az ázsiai vallásoknál kereste az új élményeket. Ez magyarázza meg Hermann Hesse hihetetlen népszerűségét.

48