Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - Németh József: A teljesebb emberség felé
Az egyházak igehirdetőinek is lelkiismeretvizsgálatot kellene tartani arról, hogy mit értenek az ember Isten képére és hasonlatosságára való teremtésén és a szentek példaképein. Konrad Lorenz, a Nobel-díjas természettudós, így ír erre vonatkozólag „Az úgynevezett rossz“ c. könyvében: „Ha nekem az embert Isten véglegesen befejezett képmásának kellene tartanom, kétségbeesnék." És már 300 évvel ezelőtt írta Pascal: „Nagyon veszélyes az, ha hangsúlyozzuk az embernek az állatokkal való hasonlóságát anélkül, hogy eléje állítanánk nagyságát. Még veszélyesebb az, ha éreztetjük az emberrel nagyságát anélkül, hogy megmutatnánk neki kicsiségét. De a legveszélyesebb az, ha az embert mindkét dologról tudatlanságban hagyjuk.“ Embernek lenni annyi, mint állandóan fejlődésben lenni. Ma ismerjük talán a kezdőpontot az evolúcióban, de ki ismeri a célt, a végpontot, a teljességet, az igazán emberi embert? „Most Isten fiai vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló. Tudjuk azonban, hogy megjelenésekor hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, ahogy van“ (1Jn 3,2). Krisztusban látjuk, hogy mit tervezett Isten az emberrel. Ő az igazi mintakép és az emberi teljesség. A feléje vezető hosszú úton felnőtt és ifjú ember egyenrangú útitárs, partner. Az erősebbnek, az izmosabbnak segítenie kell a gyengét, a még tapasztalatlant, úgy, hogy közben arra mutat, aki mindegyikük közös célja; a gyengének, a fiatalnak pedig hálásnak kell lennie azért, hogy nincs egyedül, nincs a véletlennek kiszolgáltatva. Aki hisz, az fölfedezte „Krisztus fölfoghatatlan gazdagságát“ (Ef 3,8). Neki is az imponál, ami Jézus kortársait is megragadta: „Ember még így nem beszélt“ (Jn 7,47). Milyen másképp jelenik meg a ma annyira kétségbevont tekintély, mikor Jézus egyetlen szóval új irányt mutat az emberi életnek: „Látta, hogy egy Máté nevű ember ül a vámnál. Kövess engem! — szólította meg. Az fölkelt és követte" (Mt9,9).S a hatás nem maradt el. „A nép álmél- kodott tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írásudók és farizeusok“ (Mt 7,29). Szava törvényerővel bíró, világos beszéd, minden köntörfalazás nélkül: „Hallottátok a régieknek szóló parancsot ... Én pedig azt mondom nektek . . . “ (Mt 5,21 kk) Ma ilyen példaképet akar magának az ifjúság, aki egészen más, mint a hétköznapok kitérő válaszokat adó felnőttje. A mai fiatal kb. ilyen szavakkal „beszél“ ideáljához: „Jézus, te egészen más vagy. Te kiálIsz a házasságtörő asszony mellett, mikor mindenki ellene van. Te vendégségbe mész egy vámoshoz, akit mindenki bojkottál. Te magadhoz hívod a gyermekeket, mikor mindenki elkergeti őket. Te megbocsátasz Péternek, mikor ő saját magát kárhoztatja. Te dicséred az adakozó özvegyet, mikor senki sem akar tudni róla. Te meghívod Pált apostolnak, mikor mindenki retteg az üldözéstől. Te szereted a szegényeket, mikor mindenki gazdagság után eped. Te meggyógyítod a betegeket, mikor mindenki rég lemondott róluk. Te hallgatsz, mikor mindenki vádol, gúnyol és ostoroz. Te magadra veszed a bűnöket, mikor mindenki kezét mossa. Te feltámadsz a sírból, mikor mindenki azt hiszi, hogy vége van mindennek. Jézus, köszönöm neked, hogy Te más vagy! Tégy engem is más emberré! Tégy a Te másoddá!“ 47
