Szolgálat 20. (1973)
Jézus Krisztus
JÉZUS KRISZTUS Sokan és sokszor elmondták már: a kereszténység nemcsak, nem is elsősorban tanítás, erkölcsi rendszer, egyházi szervezet, „vallás“. A kereszténység szíve egy személy: Jézus Krisztus. Ez a Jézus hitünk szerint a hozzánk hajló Isten. Isten és ember egy személyben. Mert „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta“ (Jn 3,16) nekünk. A Fiú földi élete, működése, szenvedése és halála Isten hallatlan kitárulása az ember felé: „Szeretett engem és önmagát adta értem“ (Gál 2,20). Ez a Názáreti Jézus mint Istenember személyes jelenlétét ígérte az embernek a történelem egész folyamán: „Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig“ (Mt 28,20). Kereszténynek lenni annyi, mint személyes viszonyban állni Jézus Krisztussal, aki „ugyanaz tegnap és ma és mindörökké“ (Zsid 13,8). A Szolgálat jelenlegi száma ennek elérésében szeretné olvasóinkat segíteni. Korunk egyik nagy lelki embere állapította meg: amikor az ősegyház egy tagja, akit még személyes élmények fűztek Jézushoz, vagy legalábbis közvetlen tanítványaihoz, kimondta: „Jézus az űr“, ez valószínűleg többet jelentett neki, mint a ma emberének több kötetre való teológia. A tudomány és technika modern világában élő ember számára azonban már alig hozzáférhető ez az egyszerű és közvetlen út, a betlehemi pásztorok útja. A mi utunk a napkeleti bölcsek kanyargós, hosszú, veszélyes zónákon át vezető ösvénye. Ezzel számolni kell, és Jézus kijelentése: „Boldogok, akik nem látnak és hisznek“ (Jn 20,29), szentesítést és ösztönzést ad erőfeszítéseinknek, amelyekkel az emberi lét homályában keressük őt. Csak az a fontos, hogy utunk végén valóban megtaláljuk az igazi Jézus Krisztust, az élő Istenembert, azt, akiről az Írások beszélnek, és aki ma és mindenkor iránytűje szívünk szenvedélyes vágyának. Jézus Krisztus megközelítésének elsődleges útja ma is, mint mindig, a Szentíráson át visz. Korunk a tudományos szövegelemzés teljes apparátusával igyekszik közelünkbe hozni Krisztus emberi alakját és nyo- monkísérni az ősegyház kialakuló teológiáját. Ebből ad ízelítőt Szabó Ferencnek az Istenemberről szóló cikke. Jacques Loew elmélkedésrészlete módszertanilag éppen az ellenkező utat járja: közvetlen emberi élmények kicsorduló telijén át sejteti meg az emberen túlit. Csányi 3
