Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - Babos István: Az Egyház: Krisztus szentsége
5,19-20). A terv megvolt az idők kezdete óta. Fiában a maga egészében, teljes fényességében és tökéletességében szemünk elé tárult. „Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által — akarata szerint — gyermekei legyünk" (Ef 1,5). Isten kegyelme nem más, mint irántunk tanúsított, teljesen önzetlen és általunk meg nem érdemelt szeretete. Ez a szeretet kísérte és hívta az embert ősidőktől fogva különböző formákban, míg végre Krisztusban személyesen megjelent, és minden kétséget kizáróan tudtunkra adta, hogy Isten úgy szeret minket, mint gyermekeit. Ez az igazi értelme a régi ígéretnek: „népemmé lesztek és én leszek a ti Istenetek". A megváltást sokszor úgy képzeljük el, mint saját bőrünk megmentését, vagy mint valami kétségbeesett mentőakciót a hajótörés után, amikor az Isten menti, ami menthető. Pedig az Isten részéről a megváltás és az ember részéről ennek megfelelő üdvösség nem más, mint Isten tervének megvalósítása. Az ember ellenszegült Istennek, de Isten ennek ellenére megvalósítja tervét. Megmenti és visszaszerzi mindazt, ami az övé.'3 Ez magába foglalja nemcsak az embert, hanem az egész teremtett világot. Krisztusban az emberi természet elérte célját és tökéletességét. Személyes egységbe került az Istennel. Hasonló módon a teremtett világ az emberben és az emberen keresztül éri el célját, személyes egységbe kerül az emberrel.'4 A teremtett világot az ember szenteli meg, az embert Krisztus úgy, hogy Istenhez vezeti'5, „a múlandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára" (Róm 8,21). Krisztusban ez a folyamat beteljesült. Benne a teremtés első zsengéje érett gyümölccsé lett, ég és föld, Isten és ember szerető ölelésben találkozott. Az első Ádámban a „Nem" valósult meg — Jézus Krisztusban az „Igen" lett valósággá (2Kor 1,20). Benne a szövetség tökéletes visszhangra talált. Benne szemünk elé tárult Isten nagy szeretete irántunk, ugyanakkor az is, hogy mit jelent embernek lenni Isten tervei szerint. (Gondoljunk a feltámadásra.) 4. Megdicsőülése után Krisztus elküldte Lelkét (1Jn 7,40), míg ő a földről eltávozva belépett dicsőségébe, ahová mindent magához vonz (Jn 12,32). Amint az egyházról szóló konstitúció mondja: „Amidőn föltámadt halottaiból, elküldte tanítványaira éltető Lelkét, és általa az üdvösség egyetemes szentségévé tette önnön Testét, az Egyházat. Most az Atyának jobbján ül, és folytonosan munkálkodik a világban, hogy elvezesse az embereket az Egyházba, általa szorosabban magához kösse őket, saját testével-vérével táplálja, és részeseivé tegye a saját megdicsőült életének“ (48). A Krisztus által szerzett üdvösség az egyház révén éri el az embert. Az egyház Krisztus szentsége. Két gondolatot szeretnénk kiemelni a konstitúció első két fejezetéből. a) Krisztus működik az egyházban, hogy az embereket üdvözítse. Az első fejezet különböző bibliai képek segítségével írja le az egyház természetét (6). Akol, ahol Krisztus a pásztor. Szántóföld, amelyet Krisztus gondoz. Szőlő, amit Ö metsz, szőlőtő, amelyben az Ö élete csörgedezik. Isten háza, amelyet 37
