Szolgálat 20. (1973)

Tanulmányok - Babos István: Az Egyház: Krisztus szentsége

Krisztus épít és ahol Isten népe lakik. Az egyházban és az egyház útján Krisztus működése tárul testi és lelki szemünk elé.

b) Az egyház Krisztus misztikus teste. A bibliai szóhasználatban a „test” a személy (ember) érezhető, tapasztalható megjelenési formája. Mindazok, akik Krisztus Lelkét kapták, tagjai ennek a közösségnek (14). Ezt a Szentiélekben összegyűjtött közösséget tette „testévé“. Ezzel közli megdicsőült életét a szentségek által (7).

Krisztus emberi természete személyes egységet alkotott az isteni Igével. Itt azonosságról van szó Isten és az emberi természet között (persze olyan azonosságról, amely a különbséget nem zárja ki). Pontosan ugyanilyen egység nem állítható Krisztusról és az egyházról. Mégis igen szoros egységről van szó. Az Egyház Krisztus teste, Krisztus jegyese; az Isten és ember közötti egység, az emberek egymásközötti egységének jele.16 Az égi és a földi, a szociális struktúra és Krisztus teste „egyetlen összetett valóságot alkotnak: olyat, amely emberi és isteni elemből áll" (8). Krisztus és az egyház élet- közösséget alkot, anélkül, hogy akár az isteni, akár az emberi elem elveszítené jelentőségét. A konstitúció az egyházat „a megváltás eszközének“ (9) mondja. De mint tudjuk, a test az embernek nem eszköze, hanem megjelenési formája.

A teológia Szent Ágostont és Tamást követve kidolgozta a szentségek látható egyházközösségi eredményeiről szóló elméletet.17 Eszerint minden érvényesen kiszolgáltatott és felvett szentség a látható egyházhoz csatolja a hivőt, és ez a szociális „jel" a kapott kegyelem jele. A társadalomban egy közösségbe való fölvétel, amit rendszerint eskü vagy ígéret kísér, két dolgot jelent: a) a jelöltet alkalmasnak minősítették és elfogadták mint teljes jogú tagot, b) ugyanakkor megbízást is kap, hogy új beosztásában működjék.

Az egyházi közösség Krisztus megváltói művének folytatója, ami királyi, prófétai és papi működést ölel magába. Ebben a természetfölötti adományban részesülünk és ennek gyakorlására kapunk meghívást életfeladatunknak megfelelően. „Hivatalunkat" elfoglalva az a feladatunk, hogy Krisztushoz, az Atya akaratát kereső, az emberiség javán dolgozó és a gonoszság ellen küzdő Megváltóhoz hasonuljunk. Életünknek ez az új iránya új életet jelent és a feltámadáshoz vezet. Minél tökéletesebb ez a hasonlóság, annál élesebben és élénkebben tükrözi majd életünk Istent a világ felé: „Isten az ő életükben eleven módon kinyilvánítja jelenlétét és arcát az embereknek. Bennük ö szól hozzánk, és jelt ád nekünk országáról, amely felé erősen vonzódunk, ha a tanúknak sűrű felhője (vö. Zsid 12,1) és az evangélium igazságának ily nagy tanúsítása vesz körül bennünket“ — mondja az egyházkonstitúció (50). Az egyház tehát nem üres jel, hanem élő eszköze Krisztusnak, aki a történelem mai korszakában az egyház életmegnyilvánulásai (szentségei) útján adja az emberiség tudtára megváltói tevékenységét. Mindeneket magához vonz dicsőségébe. Hozzá csatlakozva résztveszünk megváltói tevékenységében és ezzel biztosítjuk saját üdvösségünket, s ugyanakkor egyházhoz hű életünk jel (szent38