Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - Babos István: Az Egyház: Krisztus szentsége
11 Vö. Jerome Biblical Commentary 42. §, 52.sz. (E.R.Mally) 12 Az, hogy Pétert ez az epizód„rossz fényben“ mutatja be, közvetve ismét a jelenet történetiségét támasztja alá: az ősegyház nem talált volna ki olyan történetet, amely tiszteletlennek tűnhetne az egyház fejével szemben. 13 Vö. a tanulmányozott szövegeken kívül: Mk 10,38: „Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből majd iszom . . . “ A kehely mint az emberre kiszabott sors szimbóluma már az ókánaáni ugarit nyelvben használatos; a Zsoltárok könyvében sokszor előfordul (11,6; 16,5; 75,8). Vö. W.F.AIbright — C.S.Mann Matthew, 242.0. u Vö. Joachim Jeremias, The Parables of Jesus (New York, Scribner’s, 1963) 70-77. és Jerome Biblical Commentary, 42. §, 70.sz. (E.R.Mally) '5 Bruce Vawter megjegyzi: lehetséges, hogy az erős ellentét a 26. és 27. vers között azért van, mert Jézus két különböző alkalommal mondta el az idézett szavakat és csak János állította őket egymás mellé. De ez végső fokon nem jelent különbséget. Vö. Jerome Biblical Commentary, 63. §, 132.sz. 14 Több szövegmagyarázó vitatja ennek a szövegnek, mint Jézus által mondott szavaknak történeti hitelességét. Ezekkel szemben foglal állást A. Feuiilet tanulmányában: „Le logion sur la rangon”: Revue des sciences philosophiques et théologiques, 51 (1967), 365-402.o. Babos István AZ EGYHÁZ; KRISZTUS SZENTSÉGE A második vatikáni zsinat egyedülálló az egyház történelmében. A régebbi zsinatokat egy-egy tévedés helyesbítésére, vagy valami részletkérdés megoldására hívták össze. Ezzel szemben a második vatikáni zsinat Isten jóhírét a maga teljességében akarta a világ szeme elé tárni. Jóleső érzés tölti el az embert, mikor az egyházról szóló konstitúció nagy távlatokban gondolkodó bevezető sorait olvassa. De ez a lelkesedés hamarosan alábbhagy, mikor a hét szentséghez szokott fülünknek idegen tanítást hallunk. Azt mondja ugyanis a zsinati okmány, hogy „az Egyház Krisztusban mintegy szentsége, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének“.1 Idegennek és újnak hangzik a mondat. Miféle szentség az egyház? Erre a kérdésre szeretnénk válaszolni úgy, hogy közelebbről megvizsgáljuk a második vatikáni zsinat után kialakult szentségfogalmat. A zsinat nem hozott teljesen új tanítást a szentségekről, hanem mint „házigazda, aki kincseiből újat és régit hoz elő“ (Mt 13,52), összegezte és mai formában kifejezte az egyház életében észlelhető áramlatokat. Louis Viliette a szentségekről szóló összefoglaló munkájában három áramlatot említ, amelyek a szentségek terén nagyon éreztették hatásukat és azok mélyebb megértéséhez vezettek.2 1. A Szentírás mélyebb ismerete. A régebbi elméletek szerint Isten szavát, a kinyilatkoztatást majdnem úgy kezelték, mint tételes tanítást. Az önmagát kinyilatkoztató Isten állt az érdeklődés középpontjában. Az újabb régészeti, irodalmi, történelmi és antropológiai kutatások segítettek abban, hogy jobban megismerjük magának a Szentírásnak a természetét, irodalmi műfajait, gondolkodásmódját és ennek következtében mondanivalóját. Isten kinyilatkozta29
