Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - Csányi Dániel: „Az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon“
ségében értendő, nem csupán egy erkölcsi jellemvonás ... A 119. zsoltár gyakran mondja Isten parancsait és rendeléseit „dikaiosz"-nak. Ugyanez az értelem rejlik Jézus feleletében is. így a .teljesíteni mindent, ami elő van írva' mondat nemcsak a néppel szemben támasztott isteni követelményeknek való elégtételt jelent, hanem beteljesítését annak az írásnak a maga sokrétű gazdagságában (a Törvény, a Próféták, a Szent Irományok), amelyben (többek között) ezek a követelmények is le vannak fektetve".6 így tehát Jézus szavaiban nem egyszerűen alázatosságának egy épületes bizonyítékát kell látnunk, hanem hűségnyilatkozatát Istennek az írásban kinyilatkoztatott üdvözítő tervéhez, üdvözítő „akaratának titkához“ (Ef 1,9). Mivel pedig a Keresztelő bűnbánatra hívó prédikációja ebben az isteni tervben egy fontos állomás, Jézus megpecsételi szavát azzal, hogy aláveti magát János keresztségének. Ebben a gesztusban Jézus tudatosan a bűnbánó, Isten akaratát kereső Izrael megtestesítője. A megkeresztelkedést követő teofánia értelmezésében a szövegmagyarázók véleményei eltérőek.7 Márk szövegváltozatát követve (aki szerint csak Jézus részesül a kinyilatkoztatásban) arra hajiunk, hogy ebben az eseményben Jézus hivatástudata fejlődésének egy fontos fordulópontját lássuk. Máté, Márk és János (vö. 1,32-34) leírása szerint az Atya szava burkoltan utal „az Úr Szolgájáról“ szóló első ének bevezető versére. (Iz 42,1) Ezt a tényt össze kell vetnünk a fentemlített ténnyel: Jézus mint az Isten akaratát kereső, az Urat szolgálni akaró Izrael veti magát alá János keresztségének. Lukács kiemeli, hogy Jézus imában elmélyedve éli át ezt a pillanatot. Úgy hisszük, hogy ebben az ima-élményben világosul meg számára, hogy az Úr szolgájáról szóló prófétai ideálban hivatása titkának kulcsát tárja fel előtte mennyei Atyja. Jézus megkísértése (Mt 4,1-11; Mk 1,12-13; Lk 4,1-13) Ennek az epizódnak eredetét Jacques Dupont tanulmányozta behatóan.8 Művében kimutatja, hogy a kísértés-történet lényeges elemeiben Jézustól magától ered, nem az ősegyház teologizáló közösségétől. Míg ugyanis Jézus életében a „világi messianizmus“ kísértése teljesen reális volt, az ősegyház életében ez a probléma már időszerűségét vesztette. Jézus valóban sokszorosan átélt történésről számol be, bár képes beszédben, hogy hallgatóságára mélyebb benyomást tegyen. Lukács leírása, amely szerint a sátán „egy szem- pillantás alatt felvonultatta szeme előtt a földkerekség minden országát", szintén arra mutat, hogy Jézus belső, nem fizikai történésről számolt be tanítványainak. Mi ennek a belső történésnek a lényege? A szövegünkben található ószövetségi idézetek azt a tanítást illusztrálják, hogy Jézus földi élete folyamán a történeti Izrael nagy kísértéseihez hasonló választások elé volt állítva. Izrael népe ínséget szenvedett a pusztaságban, — Jézus sem lesz mentes a testtel járó szükségek szorongattatásaitól (vö. pl. Jn 4,6; 19,28, stb.). Izrael, amely Isten fiának tudta magát (Kiv 4,22), tör22
