Szolgálat 20. (1973)
Tanulmányok - Csányi Dániel: „Az Emberfia azért jött, hogy szolgáljon“
két, maga mellé állította és így szólt hozzájuk . . (Mk 9,47} Vagy: „Aztán odahívott egy kis gyereket, közéjük állította, megölelte és így szólt hozzájuk “ (Mk 9,36) Mindig egy városnegyedünk-beli szegény lány jut az eszembe. Assunta volt a neve, földközitengervidéki szegény családból származott. Ezek az emberek menekültként jöttek Marseille-be, igazán a szegények legszegényebbjeihez tartoztak és szörnyű nyomorban, szükséglakásban laktak. A kislány egy girhes kiscicára emlékeztetett. A család sorsa olyan nehézre fordult — az apa meghalt, az anya beteg volt, a fiútestvéreknek nyoma vesztett —, hogy Assuntát árvaházban kellett elhelyezni. Hét vagy nyolcéves volt akkor. Azon tépelődtem, mi lesz vele ebben az internátusbán, mikor megszokta az utca állandó szabadságát. Fölkerestem a főnöknőt és elmondtam neki, kicsoda Assunta, mennyi szeretetre és gyöngédségre van szüksége. Sose felejtem el, hogyan lehelt a főnöknő anya, megemlékezve tanácsaimról, Assunta érkezésekor összecsucsorított ajakkal egy szemérmes csókot a homlokára . . . Ha Jézus karjába vett egy gyereket, akkor, úgy gondolom, bizonyára nem úgy tette ezt, mint ez a főnöknő, hanem testestül-lelkestül, egész lényével, emberi karjaival, emberi ajkával és emberi arcával, emberi szívével, amelyet majd a kereszten átdöfnek és azzal a gyengéd szeretettel, amelyet Máriától, édesanyjától kapott. (Christusmeditationen 144-151. Herder *1972) Csányi Dániel „AZ EMBERFIA AZÉRT JÖTT, HOGY SZOLGÁLJON“ „Földi életében hangos kiáltással, könnyek között imádkozott, könyörgött ahhoz, ak! meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált. Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, mert az Isten őt tette főpappá, Melkizedek rendje szerint“ (Zsid 5,7-10). A Zsidóknak írt levél krisztológiája, mint ismeretes, fejlettebb és tagoltabb, mint a szinoptikus evangéliumoké. Annál jelentőségteljesebb tehát, hogy éppen ebben a levélben találjuk a fenti állítást: Jézus engedelmességet „tanult“ a szenvedésből. Hogy ezt a kifejezést mennyire komolyan kell vennünk, azt bizonyítja, hogy a szent szerző az öröktől való fiúság teljes tudatában állítja: Jézus szenvedésén keresztül nőtt az engedelmességben. A tanítás fontosságát mutatja az is, hogy a szerző levelében több más helyen is visszatér a témára. így pl. 2,10-ben ezt olvassuk: „Illett ugyanis, 18
