Szolgálat 20. (1973)

Tanulmányok - Jacques Loew: Ember az emberek között

vétét kellene próbálnunk magunkévá tenni. De részvéte nem marad puszta érzelem: „És sok mindenre kezdte tanítani őket“ (Mk 6,34). Részvétet érez a három napig vele maradó tömeg iránt is: „Szánom a tömeget, mivel már harmadnapja mellettem . . . Többen közülük messziről jöttek“ (Mk 8,1-2).

Jézus ismeri a haragot, a csalódást is: „Keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk“ (Mk 3,5). Nemcsak Márk, a többi evangélista is megemlíti Jézusnak ezt a vonását. Amikor szűkebb hazájába, Názá- retbe látogat, szabbatnapon tanítani kezd a zsinagógában. Sokan hallgatták, elcsodálkoztak és ezt mondták: „Honnét vette ezt? Honnét tett szert erre a bölcsességre? . . . Nem az ács ez, Mária fia?“ (Mk 6,16) „És csodálkozott hitetlenségükön.“ S amint csodálkozik mindazok hitetlenségén, akik látták életét, éppúgy csupa csodálat, ha elmondhatja: „Bizony mondom nektek, ilyen nagy hitet nem találtam senkinél“ (Mt 8,10). Jézus haragra gerjed, amikor tanítványai elküldik a gyermekeket. Bosszankodik Péter miatt és ráripakodik: „E! tőlem, Sátán!“

Jézusban tehát együtt találjuk az erőt és a szelídséget, a bátorságot és a részvétet, a keménységet és a gyengédséget. János az Apokalipszisben (6,17) „a Bárány haragjáról“ beszél. Ez a Jézus szeret. Micsoda különbség Keresztelő Jánoshoz képest! Mennyivel közelebb van alakja hozzánk . . . Amikor a gazdag ifjút látja, tudja, mi következik, tudja: ez az ember szomorúan elmegy onnan. De „Jézus ránézett és megszerette“. És talán ma a gazdagok szorulnak rá legjobban szeretünkre, még ha úgy gondoljuk is, hogy nem fogják követni az Úr hívását. És ez nemcsak a gazdagokra áll, hanem a más meggyőző- désűekre, a hitetlenekre és minden emberre. „Jézus ránézett és megszerette.“ És mikor Péter megtagadta, „az Úr megfordult és rátekintett Péterre“ (Lk 22,61). Nincs szó arról, milyen volt ez a tekintet, de érezzük a benne kifejeződő mérhetetlen szeretetet. Azt is tudjuk viszont, hogy ez a tekintet ijesztő is lehet, például mikor a gonosz vincellérekről szóló hasonlat végén ezt olvassuk: „Végignézett rajtuk (az írástudókon) és folytatta ... “ (Lk 20,17)

Jézus annyira szeret, hogy minden teketória nélkül közlik vele: „Uram, akit szeretsz, beteg“ (Jn 11,3). Mert „Jézus szerette Mártát, az ő nővérét és Lázárt“. És amikor megrendültén ott áll a sírnál, az emberek ezt mondják: „Látjátok, mennyire szerette őt?“ (Jn 11,36) Ha Jézus puszta ember lenne, akkor mindez nagyon szép volna, de kevés. Ö azonban Isten Igéje, az, akit a történelem egész folyamán látunk. Ez az Ige jön ennyire közel hozzánk, ilyen egyszerűen, színig csupa-szeretet emberséggel, ilyen „szelíden és alázatos szívvel“.

És a gyermekek! Jézus engedi, hogy hozzá jöjjenek, megöleli őket, megáldja őket, rájuk teszi kezét. „Kisgyerekeket hoztak hozzá, hogy tegye rájuk kezét. De a tanítványok elutasították őket. Amikor Jézus észrevette, helytelenítette. Hagyjátok — mondta — a kisdedeket, hogy hozzám jöjjenek, ne akadályozzátok őket . . . Azután ölébe vette és kezét rájuk téve megáldotta őket“ (Mk 10,13-16). A Lukács-evangéliumban ez áll: „Odahívott egy gyere2

17