Szolgálat 20. (1973)

Tanulmányok - Szabó Ferenc: Jézus Krisztus, az Istenember

ségét. Megfoghatatlan titok előtt állunk, de a hit valami fényt vet a misztériumra. Az a hit, amely hit a Szeretetben. „Nagyobb szeretete senkinek sincs . . „Mert szerette övéit . . hajtogatja Szent János. „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte" (Jn 3,16). „Szeretett engem, és önmagát adta értem“, vallja Szent Pál (Gál 2,20). A halálig menő engedelmesség, amely a szeretet kifejezése, adja meg Jézus végső gesztusának jelentését. Mindezt persze csak a Lélek érteti meg a hivőkkel. A Lélek erejében lesznek képesek az első keresztények a vértanúságra, arra a „szép tanúság- tételre“, amelyre Uruk mutatott példát nekik. A Lélek erejében hiszik majd azt, hogy Jézus az Isten Fia. Jézus feltámadása után a tanítványok felismerik, hogy az az Isten, akinek a nevében beszélt, akinek Országát hirdette és előkészítette, más, mint amilyennek ők elképzelték. Jahve, az egyetlen Isten azonos Jézus Krisztus Atyjával, és maga Jézus ennek az Atyának egyszülött Fia.

Hogy Jézus a Fiú (Isten Fia), ez azt jelenti, hogy ez a názáreti ember egészen egyedülálló viszonyban van Istennel. János egész evangéliuma ezt bizonyítja. A feltámadással az Atya véglegesen igazolta Jézust; amikor Úrrá tette, tanúságot tett arról, hogy Jézus végbevitte az üdvösség művét. Mindezt csak akkor vihette véghez, ha valóban Isten Fia, tehát öröktől fogva az Atyánál volt, vele egyenlő isteni rangban. A feltámadás nyilvánvalóvá teszi, hogy az a Jézus, aki a kereszten az Atyának a kezébe ajánlotta lelkét, aki misszióját egészen az önkiüresítésig teljesítette, pontosan az, akinek előzőleg állította magát és amiért meghalt: Isten Fia, a világ Megváltója.

3. „És te kinek tartasz engem?“

Jézus Krisztusban Isten teljesen kinyilatkoztatta magát. „Istent soha senki nem látta, az Egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki" (Jn 1,18). Jézus Krisztus az Atya szeretetének kinyilatkoztatása és közlése: tehát tökéletes ember és valóságos Isten. János evangéliuma ezt világosan tanúsítja. „Ezt azért írtam, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Istennek Fia, s hit által életetek legyen őbenne“ (Jn 20,31).

A modern gondolkodás Hegel óta sokat foglalkozott az ember végtelen lehetőségeivel, megistenülésével. A mai ateizmus, amely humanizmus akar lenni, annyira felmagasztalja az embert, hogy tagadja Istent. Azt gondolja, hogy csakis Isten tagadásával biztosíthatja az embernek az őt megillető helyet. Jézusban legfeljebb csak a tökéletes embert látja, az egyetemes ember prototípusát. M. Merleau-Ponty.az agnosztikus-ateista francia filozófus írja: „A kereszténységnek, mint az Isten halálát hirdető vallásnak az újsága abban van, hogy visszautasítja a filozófusok Istenét és azt az Istent jiirdeti, aki felveszi az emberi állapotot.“ Ebben az állításban sok igazság rejlik, de a filozófus arról tanúskodik, hogy félreismeri Jézus titkát. Hasonlóképpen nem egy

12