Szolgálat 19. (1973)

Őry Miklós: Angelo Giuseppe Roncalli

akik alapos kiismerés után hasonlóan tiszta és önzetlen szándékú embernek bizonyulnának előtte.)

Azt mondottuk, hogy a pápai trónról testvérként mutatkozott be. Valóban testvéri lélek volt: közvetlen, barátságos, közösségkedvelő. Szívesen végezte a rózsafűzért és egyéb ájtatosságokat háznépével, a lelkigyakorlatot pap- és püspöktestvéreivel. Köztudomású, hogy a Vatikánban nem volt hajlandó magányosan étkezni, és nagyon szeretett elbeszélgetni a személyzettel. Ezeket a természettől adott szociális hajlamait az egyházirend szentsége a lelkipásztori buzgóság magasába emelte. Sohasem akart más lenni, mint a lelkek egyszerű pásztora. A Szentatya akarata másfelé rendelte, és ő meghajolt intézkedése előtt. De pátriárkái kinevezésekor örömmel írja:

A Gondviselés arra a helyre vezetett, ahonnan papi hivatásom elindult: vagyis lelkipásztori munkára küldött. Most aztán teljesen és egészen a lelkek szolgálatában állok. Eddig is mindig azt tartottam, hogy a diplomácia testületében élő papot is el kell töltenie a lelkipásztori szellemnek, mert különben semmire sem megy és nevetségessé teszi a szent küldetést. Itt közvetlen kapcsolatban állok az egyház igazi érdekeivel és céljának megfelelően a lelkek üdvén fáradozom és az örök boldogság felé vezetem őket. Ez nekem elég is és hálásan köszönöm a jó Istennek. Nincs más vágyam, más gondolatom, mint azokért a lelkekért élni és halni, akiket az űr reám bízott. „A jó pásztor életét adja juhaiért . . . Azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.“

Majd amikor „Jézus Krisztus egész nyájának főpásztorává“ választják, így ír: „Most sokkal jobban elismerem, mint valaha, hogy Istennek és Isten szolgáinak vagyok alázatos és méltatlan szolgája. Az egész világ az én családom.“ A pápa feladata az egész egyházban, a püspököké pedig egyházmegyéjükben az, hogy hirdessék az evangéliumot és vezessék az embereket az örök élet felé. „Éberen kell vigyázni, hogy semmiféle evilági dolog ne akadályozza, gyengítse vagy zavarja ezt a legfontosabb és elsőrendű szolgálatot.“ Valóban „a világ plébánosának“ érezte magát, ö vezette be a pápai katekéziseket és a vasárnap déli Angelushoz fűzött rövid buzdításokat.

Ezért igyekezett az összehívott egyetemes zsinatnak is lelkipásztori színezetet adni. Nem akarunk új dogmákat kimondani — hangoztatta —, hanem a régiek talaján, az idők jeleit figyelve szolgálni a lelkek üdvösségét. Ezért nem akart senkit sem elítélni, hanem pozitiven megfogalmazni az evangélium tanítását. Amikor az egyik benyújtott zsinati tervezetet átnézte, csak ennyit mondott munkatársának: Nézze, itt 31 sor elítélés van! Ezért volt minden tanításában, megnyilatkozásában annyira gyakorlati. János pápa vonalán haladt tovább a zsinat, amikor erőteljesen hangsúlyozta, hogy a papság elsődleges feladata az evan64