Szolgálat 19. (1973)

Chilla Raymund: Georges Vanier

tam neki, hogy (a) egyre inkább szeretni akarom; (b) tudom, hogy szeret engem; (c) mutassa meg, hogyan szerethetem, mert nem tudom, és segítségére szorulok. Ekkor jött a meglepetés: kezdtem mondogatni — izzón és önkéntelenül —, hogy szeretem, és hálás vagyok, hogy kegyelméből így szerethetem. Egyideig egyszerűen képtelen voltam a (d) pontba belekezdeni; csak ismételgettem, hogy szeretem és egyre inkább szeretni kívánom.

A második pontra egyáltalán nem került sor. Ez rendszerint az volt, hogy akaratomat az ő akaratához kívánom igazítani. Ezután kegyelmeket szoktam kérni bizonyos személyek számára, akik szenvednek, vagy különféle okoknál fogva Isten segítséget kérik.

Imaélete mélyül, egyszerűsödik. 1952 november végén ezt jegyzi föl:

Félórás imáimban mostanában azt kértem, hogy úgy szomjazzam őt, mint ahogy Ő szomjaz engem, de mindig volt benne valami határozatlanság és félénkség. Ma reggel a szentáldozás után mindez elmúlt. Éreztem, hogy Krisztus bennem van és én őbenne; ő növekedhetik és én kisebbedhetem annyira, hogy azt mondhatja rám idővel: „Ez az én testem." Ezentúl határozott bizalommal mondom: „Krisztus, engedd, hogy úgy szomjazzalak, amint Te szomjazol engem".

1953.márc.ll-i jegyzete mutatja, hogy néha túlment a szokásos félórán. Követi minőségben Rheimsbe kellett utaznia. „6 után fölébredtem, s azonnal megkezdődött a szív szerető imája, minden erőlködés nélkül, és tartott egészen 7 óráig." Folytatódott ez a mise, a feleségével közös elmélkedés és a székesegyház meglátogatása alatt is. „6 — fél 12-ig a kegyelem édes érintéseit többször megtapasztaltam."

1953 pünkösdjét egyik barátjuk villájában töltik Vézelay-ban. Ez a pünkösd lelki életének új, kiemelkedő állomását jelenti.

A fél 8-as mise és a reggeli után egyik beszédemen szándékoztam dolgozni egy keveset. Szobámba mentem papírjaimmal, és bezártam az ajtót. Egészen önkéntelenül a Szentlélek segítségét kezdtem kérni, de úgy, amint még soha nem tettem, a szív egészen egyszerű, közvetlen, nyílt és szerető imájával. Meg vagyok róla győződve, hogy a Szentlélek Isten hatott rám és működött bennem. A múltban szív-imám általában Jézushoz intéztem, aki egészen társam lett. De ma reggel, amikor a Szentlélekhez folyamodtam, szokatlan módon az Atyaistenhez és a Szentháromsághoz is imádkoztam, mintha ők — akárcsak Jézus — olyan lények volnának, akikkel személyes kapcsolatot építhetek ki. Buzgón imádkoztam Nagyasszonyunkhoz is. A kegyelem édes érzései sokszor megérintettek ez alatt az idő alatt, ami körülbelül egy órahosszat tartott.

Sokszor mihelyt felébredt, imádkozni kezdett. Egyes jegyzetei arra vallanak, hogy Isten jelenléte eleven, szinte tapintható valóság volt számára a nap jórészében. Minden jel arra mutat; hogy élete útjait Istennel járta.

44