Szolgálat 19. (1973)

Béky Gellért: Szatoko Kitahara

ékeskedik a tetején, ami tegnap még nem volt ott. Az elnök pedig eléjük tartotta az írást. A hatóság nem tehetett mást, mint szépen hazament. Az iskola meg vígan működött tovább a templomban. Mert csakugyan templom is volt, ott szokták tartani a szentmisét és más vallásos jellegű összejöveteleket.

8. Persze Szatoko élete sem volt azért fenékig tejföl ezután sem. Előre nem sejtett események, alaptalan gyanúsítások nem egyszer megkeserítették. A Fogolykiváltó szent Szűzről nevezett kongregáció apácái is szoktak kijárni a Hangyavárosba segíteni, sőt újabban egy fiatal külföldi pap is megjelent rendszeresen katekizmust tanítani. így esett meg, hogy Szatoko hivatalos volt a gyerekeivel a nővérekhez: bő lakoma várta őket. Amikor azonban az öröm a tetőfokára hágott, odasúgják a vendéglátók (az említett pap és a nővérek) Szátokénak: jó lesz, ha jobban vigyáz a gyerekekre, hisz tudva van, hogy a Hangyaváros a tolvajok paradicsoma. Az újságok már nyilvánosan írnak erről. Szatoko elsápadt: ő ismeri övéit; az nem lehet, hogy a Hangyaváros lakói tolvajok legyenek. Valami tévedésnek kell a dologban lenni. Ám erősítgethette nekik váltig, a jótevő vendéglátók nem nagyon bíztak a Hangyavárosban.

A tanítónak szerencsére sikerült kideríteni az újsághír hátterét. Valami kellemetlen félreértés miatt keletkezett ez a felelőtlen újságcikk és az alaptalan gyanúsítás. A közönség persze kapva kap minden szenzáción, ha igaz, ha nem. A rendőrség is figyelmeztette annak idején Szátokét: jobb, ha nem kezd ki ezzel a népséggel, vigyázzon magára, ők nem állnak jót érte, veszélyes ez a hely neki, stb. stb. Szatoko ennek ellenére tántoríthatatlanul kitartott elhatározása mellett és rendíthetetlen bizalommal hitt rongyosaiban.

Lassan a tanító is fejet hajtott ekkora türelem és színleletlen szeretet láttára. Kezdte más szemmel nézni Szatoko munkáját. Titokban már csodálta ezt a lányt. Csak még a kereszténységgel nem volt kibékülve. Túlságosan ideális szemmel tekintett a keresztény tanításra, túl sokat várt el a keresztényektől. Szatoko türelme, végtelen szeretete, folytonos mosolya végre is lefegyverezte a konok férfi makacs érveit. Mikor az elnökkel együtt a rongyosok közül többen jelentkeztek a ke- resztségre, a tanító is közéjük állt: kellő előkészület után meg is keresztelték valamennyiöket. Pedig Szatoko sohasem prédikált nekik, és senkinek, ö maga mindennap misére járt, áldozott, a rózsafűzért mindig nála látták. Különben pedig a szegényeinek élt.

9. Szatoko szervezete azonban nem bírta a megerőltető munkát. Hiába titkolta, a betegség egyre jobban erőt vett rajta. Egy időre ott kellett hagynia a Hangyavárost: az orvos abszolút nyugalmat írt elő. A

37