Szolgálat 19. (1973)

Gémes István: Dietrich Bonhoeffer

gyengeségeit és közönségességét kikémleltük, — másrészt az a feltevés, hogy az intim háttérben keresendő az ember lényege! Elfelejtjük ugyanis, hogy a Biblia nem ismeri a belső és külső megkülönböztetését. Benne mindig az anthroposz teleiosz-ról van szó, a teljes emberről. Az ún. bensőségesség fölfedezése a reneszánsz (talán Petrarca) érdeme. De ha a Biblia szívet mond, nem benső- ségességről, hanem az egész emberről beszél, ahogyan az az Isten előtt áll. Mivel pedig az ember éppúgy él kívülről befelé, mint belülről kifelé, teljesen téves az a vélemény, hogy intim háttérben ismerhető meg legjobban az ember lényege.

Végül hadd álljon itt egy keresztelői beszédrészlet. Elvállalta egyik jó barátja fiának keresztszülőségét, de maga nem lehetett ott a keresztelésen, prédikációt küldött hát a börtönből.

Ma keresztyénné leszel a keresztség által. A keresztyén üzenet összes nagy mondatát elmondják fölötted, s Jézus keresztelői parancsának engedve keresztelnek meg téged, anélkül, hogy te abból valamit is értenél. De mi felnőttek is itt ismereteink kiinduló pontjára vettetünk vissza. Hogy mit jelent kiengesztelés és megváltás, újjászületés és a Szentlélek, az ellenség szeretete, kereszt és föltámadás, az élet Krisztusban és az ő követése, — mindez igen nehéz és annyira távoli, hogy alig is merünk beszélni róla. A ránkhagyományozott szavakban és cselekményekben megsejtünk ugyan valamit ebből az egészen újból és bennünket meg- változtatóból, anélkül, hogy megértenénk és kimondanánk. Ez a mi saját bűnünk. De Egyházunk is képtelen arra, hogy a kiengesztelés és megváltás szavát vigye az emberek felé, hiszen a puszta létéért küzd, mintha bizony öncél lenne! Ezért lesznek korábbi szavak erőtlenek, sőt elnémulnak és keresztyén voltunk ma csak kettőben állhat: az imádkozásban és az igaz cselekvésben emberek között.

Lehetnek itt megjegyzéseink, kritikánk, sőt ellenvetésünk is. Egyet nem lehet azonban letagadni: senki ilyen radikális kritikus szemmel nem nézte a keresztyénség házatáját, mint Bonhoeffer, de soha nem a rombolás, hanem a féltés szándékával. S ha figyelmesen elolvassuk ezeket a kiszakított mondatait, minden túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy senki ennyire meg nem termékenyítette az utolsó harminc év teológiáját, mint éppen ő!

Aki végigment az úton

Bonhoeffer — mint már említettük — többször kitérhetett volna a várható veszélyek elől: Amerikában maradhatott volna, de ő hazajött; beleélhette volna magát a hitleri politika által diktált egyházi keretbe, de ő kivonult abból; maradhatott volna a tanári katedrán háborítatlanul, — de ő inkább rejtekhelyeken jövendő lelkészeket nevelt; nem kellett volna bántania a terror oroszlánját, s akkor nyugta lehetett volna élete végéig. De ő végig akart menni a megkezdett úton, számára

31