Szolgálat 19. (1973)

Gémes István: Dietrich Bonhoeffer

után érdeklődött volna. „Mert ha egyszer látjuk, hogy őrült ül a bakon és a szekeret a szakadékba viszi, akkor minden gondolkodás nélkül az őrültre kell vetnünk magunkat, hogy megmentsük a szekeret utasaival. Mit számít az, ha mi közben odaveszünk?“ — írta egyszer Hitlerről az evangélikus etika tanára és a Hitvalló Egyház lelkészképzője.

Számtalan lehetőség kínálkozott számára, hogy ne legyen ilyen következetes! Pszichiáter-orvos fiaként született 1906-ban Breslau-ban, elődei egész légiója volt evangélikus lelkész, sőt anyai ágon egy híres jénai egyháztörténészt is ősének mondhatott. Kitűnően zongorázott, dráma- és regénytöredékek maradtak fenn tőle, sőt versek; barcelonai segédlelkészsége idején lenyűgözték a bikaviadalok; New York-i tanulmányútja a négerek spirituáléival és szociális-faji problémáival ismertette meg; volt Londonban német lelkész, híressé később leállított rádióelőadásai tették, s amikor a „német keresztyénekkel“ szemben a „hitvalló egyház“ szervezkedni kezdett, minden gondolkodás nélkül elvállalta egy illegális papszeminárium vezetését. 1939-ben még Amerikában járt előadókörúton, ott állásajánlatokkal halmozták el, de ő inkább az utolsó hajók egyikével hazatért. Már a börtönből írta később egyik barátjának: „Nehogy egy percig is arra gondolj, hogy 1939-es hazatérésemet valaha is megbántam volna. És azt sem, ami utána következett. Mindezt józan ésszel és legjobb lelkiismeretem szerint tettem. Hogy most itt ülök, azt saját döntésem következményének tekintem, mert magam is osztozni akartam hazám sorsában.“

Ez az ember, akinek 1942-től kezdve sem írnia, sem prédikálnia, sem előadásokat tartania nem volt szabad, mégis maradandó művekkel gazdagította a teológiai irodalmat. 21 éves korában írta meg promóció- ját „Communio Sanctorum“ címmel. „Akt und Sein“ c. habilitációja már a barthi dialektikus teológia teljes képviseletét jelentette, noha ő maga Karl Barthot soha nem hallgatta. Berlini előadásaiból született meg „Schöpfung und Fall“ c. könyve, amely a Genezis első 11 fejezetének teológiai magyarázatát adja. Etikájának egyes fejezeteit a vendég- szerető bencések ettali kolostorában írta. 1937-ben jelent meg „Nachfolge“ c. műve, majd egy évre rá a „Gemeinsames Leben“ című: elsőben az isteni kegyelem olcsóvá tétele ellen emelte föl szavát, a másodikban bibliai tanulmányait tette közzé. Teljes terjedelmében fennmaradt annak a naponkénti bibliatanulmányozásnak a kézirata, amelyet „illegális“ papnövendékeinek tartott a megkísértés kérdéséről.

Az írásmagyarázó Bonhoeffer

Egész munkája érthetetlen, hogyha elfelejtjük, hogy számára minden teológiai munka alfáját és ómegáját a Szentírás megértése jelentette. Ezért szerették az egyébként nagyon szigorú tanítót tanítványai,

26