Szolgálat 19. (1973)

Magyar Erzsébet: Edith Stein

Egyik napon, csak úgy találomra, kihúztam egy tekintélyesnek látszó kötetet. Avilai Nagy Szent Teréz önéletrajza volt. Elkezdtem olvasni. Azonnal megragadott a mű, nem is hagytam abba, míg csak végére nem jutottam. Akkor becsuktam a könyvet, és azt mondtam: Ez az igazság!

Edithnek a tudomány üllőjén kikovácsolt elméje, igazságkereső szenvedélye és szeretetre szomjas szíve egyformán jó tanítómesterre talált Avila nagy szentjében. Eltűnik lelkének sötétsége, akarata, gondolatai és értelme egyformán megvilágosodik. Megoldódott az ismeretlen X titka, és így valamennyi összefüggés értelmet nyert. Teréz mutat utat Edithnek az önismeretben, a belső imában, Krisztus szeretetében és a kereszt tudományában, ő indítja el mindjárt az alázat útján is, mindegyre ismételve, hogy a kereszt balgasága az igazi életszentség kezdete. A spanyol kármelita a végtelen horizontját nyitotta meg előtte, ő pedig azonnal elindul. Reggel beszerez egy misekönyvet és egy katekizmust. Életében először belép egy katolikus templomba, ott szentmisén vesz részt. Mindent megért. Utána bemegy a sekrestyébe és kéri a kereszt- séget. A meglepődött papnak csak ennyit mond: Kérdezzen! — Válaszai pontosak, világosak. 1922. jan. 1-én veszi fel a keresztség szentségét és részesül az első szentáldozásban. Hálából a Teréz nevet kéri, és már azt is sejti, hogy útja majd a kármelbe vezet, öröme határtalan! Megtalálta azt a kiapadhatatlan forrást, amelyből lelke szomját csillapíthatja. Kiáltása elhalkul, mert választ kapott: lelke csendjében maga az Abszolút Szeretet kezdett el beszélni.

Kötelességének tartja, hogy maga jelentse be anyjának megkeresz- telkedését. Tudja, hogy útjaik elváltak, de anyja hajthatatlan ellenkezése nem csökkenti belső örömét, hiszen keresztsége így valóban a kereszt jegyében történt. Lelke mindjobban vágyódik a magány, a csend és az elvonultság után. Búcsút vesz egyetemi munkakörétől, és egyszerű tanári állást vállal a speyeri domonkos nővérek iskolájában. „Amikor magunkat egészen Isten kezébe adjuk, rendelkeznünk kell azzal a bizalommal, hogy ő kialakíthat belőlünk valamit“ — ezzel a jelszóval indul el űj életútján. úgy véli, anyja nem élne túl még egy csapást, ezért vár még a szerzetbelépéssel. Speyerben igen szigorú asz- ketikus életet él: ideje a munka és az ima között oszlik meg. Folytatódik istenkeresése: egyre mélyebben behatol Isten titkába. Tanítványai és a nővérek egyforma csodálattal figyelik a „doktorkisasszony“ egyszerű életmódját, óriási tudását, nyugalmát, hallgatagságát, hosszú órákig tartó elmélyült imáját az Oltáriszentség előtt.

Edithben nem apadt el a filozófiai véna: érdeklődése Aquinói Szent Tamás felé fordul. A Quaestiones disputatae de veritate fordítása során neki kell megalkotnia a még idegen területen a megfelelő német termi20