Szolgálat 18. (1973)

Eszmék és események - Betegek testvérisége (Magyar Erzsébet)

KELJ FÖL ÉS JÁRJ!

1942-ben a franciaországi Verdimben néhány beteg elhatározta, hogy fölkeresi a város más betegeit, rokkantjait. A tennivaló oly soknak bizonyult, hogy a kis csoport együtt maradt és közösen kereste azokat a lehetőségeket, amelyek betegtársaik testi, lelki és szellemi javát, kibontakozását szolgálják. Ez volt a „betegek testvérüleiének“ (Fraternité Catholique des malades et handicapés, Fraternität der Kranken und Behinderten] a kezdete. Az elmúlt három évtized csodálatos kibontakozást eredményezett: a mozgalom eljutott Belgiumba, Svájcba, Spanyolországba, Németországba, Ausztriába, tengerentúlon Madagaszkárra, Kanadába és Peruba. Születőben van Hollandiában, Portugáliában, Angliában és Latinamerikában. Ezekben az országokban már az ökumenizmus jegyeit is magán viseli. Több százezer már az egymással testvéri kapcsolatban lévő betegek és rokkantak, testihibások száma. Statisztikával nem szolgálhatunk, ugyanis legfőbb jellemzője, hogy teljes szabadságon alapul, nem igényel semmiféle hivatalos formát, az egybetartozásnak semmiféle adminisztratív dokumentálását. 1972 áprilisában a római Domus Mariaeben nagy nemzetközi összejövetelt tartottak: mintegy négyszázan. A verduni kerületet egy háromgyermekes családapa képviselte, aki két balesetben elvesztette mindkét lábát; a testvéri közösségek nemzetközi felelőse egy svájci gépírónő, titkára egy gerincsorvadásban szenvedő francia lány. A Szentatya különkihallgatáson fogadta őket és több nyelven szólt hozzájuk a szenvedés értelméről és értékéről.

Henri Frangois atya, a közösség nemzetközi lelkésze és a mozgalom szellemi ihletője (fiatalkorában maga is igen sokat volt beteg) a következőkben foglalja össze célkitűzésüket:

„Ismerik egy beteg vagy rokkant életének nehézségeit? Ha gyermekkorától beteg, már annak a tudatában nőtt fel, hogy ő más, mint a többiek. És mennyit szenved ettől a tudattól ... Ha felnőtt korban érte utol a betegség, méginkább csökkent értékűnek érzi magát, mint akit már félretettek az útból. Fájdalmas problémákba botlik minden lépése. Ha van is hite, mindez óriási megpróbáltatás a számára. Nagyon gyakran az történik, hogy elkezd kételkedni Isten jóságában. Az egészségesek ápolják, többé-kevésbé mellette állnak, de nem tudnak elhatolni a beteg, vagy a megrokkant igazi egzisztenciájáig. így a beteg egyedül marad. Az élet margójára kerül. — Úgy gondolom, az tud igazán segíteni testvérének, aki maga is hasonló cipőben jár. Az meg még jobb, mikor egymást is segíteni tudják. Nagyszerű a testvéri szeretet hatalma. Mikor az egyik beteg szeretetével a másik felé fordul, kölcsönösen felfedezik képességeiket. Az ilyen ember újra rájön, mennyi szép élményt tartogat számára az élet, mennyi nagyszerű dolgot tud véghezvinni. Visszatér a bátorsága, megújul az életkedve. Megtanul örülni. Hite megerősödik. Hálával tudatosítja, mennyi mindent akar Isten éppen őáltala megvalósítani! Igen sok beteggel találkoztunk már, akinek megingott a hite, vagy már el is vesz79