Szolgálat 18. (1973)

Eszmék és események - Betegek testvérisége (Magyar Erzsébet)

tette. Éppen ezekben az esetekben mutatkozik meg a legerőteljesebben és legcsodálatosabban a testvéri szeretet hatalma. Szeretetet, életet adnak egymásnak, együttesen haladnak Isten felé.

Mi társadalmi hovatartozásra és vallási meggyőződésre való tekintet nélkül a testvéri szeretetet építjük a betegek között. Ennek során fedezik fel saját gazdagságukat, az adni-tudás mérhetetlen örömét. Újra beilleszkednek az életbe, valójában új életet kezdenek.

Felelős vezetőik családapák, édesanyák, fiatalok, öregek, magányosok: ezek mindnyájan felelősséget akarnak vállalni a környékükön található betegekért. A helybeli plébános vagy káplán vállalja, hogy segíti őket, hogy az evangélium szellemében tölthessék be missziójukat.

Sokszor ámulva látom, hogy ezek a fizikai erő tekintetében valóban szegény emberek milyen önfeláldozóan szolgálnak másokat. Ismerek fiatal lányokat — van közöttük vak, nyomorék, béna —, akik egy otthonban élve, életüket egészen ennek a betegek között megépítendő testvéri szeretetnek szentelik.

A személyes találkozások után mindig felmerül az igény a szélesebb körű ismeretség iránt. Egy-egy város vagy területegység betegei lassan-lassan megismerik egymást, közösen kirándulnak, szórakoznak, megrendezik a barátság napját, sőt közös lelkigyakorlatot tartanak. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy szeretetük kimeríthetetlenül leleményes. Annak a veszélye sem forog fenn, hogy elszigetelődnek az egészségesektől, gettóba zárkóznak. Testvériségüknek éppen az az egyik legfontosabb jellemzője, hogy visszairányítja a betegeket a teljes emberi életbe, megadja nekik a bátorságot, hogy elinduljanak a másik felé, mindenki felé. Tevékenységük valóban bámulatra- méltó, akár lelkipásztori, akár szociális, akár kulturális munkáról legyen is szó."

A testvéri közösségek szellemét nemzetközi felelősük, Jacqueline Lateltin néhány mondatával jellemezzük (az említett összejövetel megnyitó beszédéből): „A jelenlevőkkel és a távollevőkkel együtt ünnepeljük azt az örömet, amit Jézus kért számunkra az Atyától. A mi hivatásunk az örömre szól. Köszönjük azt az örömet, hogy nemcsak teremtmények vagyunk, hanem Isten gyermekei is. Köszönjük azt az örömet, hogy a szenvedő és feltámadott Krisztus testvérei lehetünk. Köszönjük, hogy a Szentlélek öröme fűt minket. Életünk kimondhatatlan örömforrása, hogy Isten bennünk él, ha mi igazán befogadjuk Öt. Köszönjük azt az örömet, hogy megismerhettük az evangéliumot, Krisztus örömhírét. Köszönjük az életünk minden pillanatában felénk áradó kegyelmet, energiát. Köszönjük azt az örömet, hogy megtanulhattuk, hogyan ismerhetjük fel Isten hívását a jelen pillanatban, a jelen körülmények között és a minket körülvevő emberekben. Köszönjük a barátság kimeríthetetlen gazdagságának örömét, hogy egymást segíthetjük, hogy előmozdíthatjuk egymás kibontakozását. Krisztus szeretetét szeretnénk nyilvánvalóvá

80