Szolgálat 18. (1973)

Eszmék és események - Visinszkij bíboros nyilatkozata a lengyel egyházról

elveinek végrehajtását úgy végezzük, hogy közben ne romboljuk le azokat a hagyományokat, amelyek még értéket jelentenek az Egyház életében. Ezt próbáljuk megvalósítani Lengyelországban. A liturgikus konsti- túcióval az volt a zsinati atyák szándéka, hogy lehetővé tegyék a hivők nagyobb részvételét az üdvösség misztériumaiban. A Szentszék kívánta liturgikus reformokat a lengyel katolikusok nagyon kedvezően fogadták. E reformok segítették őket, hogy mélyebben megértsék az üdvösség titkait és jobban beléjük hatoljanak. Maga Msgr. Bugnini érsek, az isten- tiszteleti kongregáció titkára is elismerte ezt lengyelországi látogatásakor, miután különböző templomokban résztvett a húsvéti szertartásokon. A lengyel egyház él és fejlődik, fokozatosan, de okosan valósíthatva a zsinati irányelveket, és mindenkinek a figyelmét állandóan arra a benső kötelékre irányítja, amely Isten népét egyesíti Krisztusban, valamint az egyházi közösség természetfölötti jellegére.

R.: Eminenciád szerint mi a lengyel egyház feladata az egyetemes egyházban?

V.: A múlt évben Rómában lefolyt nemzetközi kateketikai kongresszuson egy lengyel püspök némi irigységgel mondta egy nyugateurópai papnak, a hitoktatási könyvek és segédeszközök gazdag kiállítását járva: „Csodálatosak azok a könyvek és az a hitoktatási anyag, amivel rendelkeztek.“ A pap így felelt neki: „Igen — nálatok viszont a gyerekek és fiatalok járnak a hittanórákra!“ A lengyel egyháznak talán az az egyik feladata, hogy megértesse önmagával is, meg a többiekkel is: a vallásos élet nem az eszközök bőségével arányosan növekszik, hanem sokszor éppen fordítva. A lengyel katolikusok imádkoznak, tudnak áldozatot hozni Isten ügyéért, minden bizalmukat az Egyház Anyjába, Lengyelország Királynőjébe, az üdvösség titkának társába vetik, mert hisznek abban, hogy „népünk védelmére“ adatott. A nem könnyű hitnek és a szenvedésnek ez a tanúságtétele, s egyszersmind Krisztus Anyjába vetett teljes bizalmunk, a világegyház sorsának letétele az ő kezébe: talán ez a mi legfőbb feladatunk az egyetemes egyházban. Imánkkal is törekszünk segíteni, mindenekelőtt a Szentatya szándékai szerint, valamint azzal, hogy mindig több misszionáriust és nővért küldünk Afrika, Ázsia, Latinamerika országaiba. Mindazonáltal nem feledjük, hogy Isten országa nem e földről való: ez az Ország a hívek szívében és lelkében él.

(A Vatikáni Rádió bulletinje 1972.dec.29.)

Az árvái esperesi kerületből (Lengyelország) írja Búron József plébános: Május 8-án a krakkói egyházmegyében 50 diákonust szenteltek, ebből öt az árvái részről való. Május 20-án 29 papszenteiés lesz, ebből kettő árvái. Itt Lipnicán is lesz primí- cia. Kerületünkben 19 360 lélek van. Szaporodás 20%, Lipnicág 27%. Gyermekeink mind járnak hitoktatásra. Aug. 20-án, mint mindig, az idén is nagy ünnepélyességgel tartjuk meg a Szent István-búcsút.

78