Szolgálat 18. (1973)

Eszmék és események - A melbournei Eucharisztikus Kongresszus

olimpia stadionja is) több mint 120 000 ember vett részt, 18 bíboros és 200 püspök jelenlétében.

A kongresszus lefolyásáról az egyes országok sajtója (a magyar is) részletes tudósításokat hozott. Mi most két olyan jellegzetességét szeretnénk kiemelni, amely magadta saját arcát. Az egyik: az eddig páratlanul álló komoly és alapos előkészület. 1969.dec.3-án jelölték ki Melbournet a következő kongresszus színhelyéül; 1970 tavaszán már minden vasárnap külön előkészítő beszédek hangzottak el. 1972 egészében „a megújulás éve“ volt. Családi megbeszéléseken — egy-egy e célra kiadott könyv alapján — három nagy témakört vitattak meg: a keresztények a közösségben (nagyböjtben), munka a világ fejlődéséért (júliusban), Eucharisztia és élet (okt.-nov.). Közel 200 000 ember kapcsolódott bele ebbe a modern népmisszióba. Nemcsak katolikusok: tíz keresztény egyház képviselete közös megállapodást kötött. A főegyházmegye határain túl az egész kontinensre átterjedt a mozgalom. A féléves program fénypontja nov.26-án, Krisztus Király ünnepén a családok közös áldozása volt. James Knox melbournei bíboros a legnagyobb megelégedés és elismerés hangján emlékezett meg ennek a lelki előkészületnek a sikeréről, sokezer hivő őszinte jóakaratáról és aktív részvételéről.

A kongresszus másik jellegzetessége egyedülállóan ökumenikus jellege volt. Az ökuménét itt nemcsak az egyes vallások közötti összeműködésre értjük, hanem — a már idézett jelszó értelmében — a tudatos szociális közösségvállalás minden ágára. A rendezésben, minden szín és élénkség mellett, gondosan kerülték a fényűzést. Annál bátrabban fordultak az általános emberi és különlegesen ausztráliai problémák felé. Ausztráliába a 2. világháború óta kb. 2 800 000 ember vándorúit be, a földnek szinte minden népéből. Az idegenek 16 káplánja tevékenyen bekapcsolta híveit már az előkészületekbe is. 18-án minden nemzetiségi csoport saját nyelvén, összesen 24 nyelven mondott megnyitó istentiszteletet, 26-án pedig a krikettpályán közös miséjük volt. (Ottani levélből értesülünk, hogy az utóbbin a magyar hívek a felajánlási körmenetben kenyeret és bort ajánlottak föl, mint a magyar föld két legjellegzetesebb termékét.)

Itt átadjuk a szót P. Takács János taiwani misszionáriusnak, aki ott járt a Kongresszuson:

„Melbourne-ben van kb. 30 000 magyar, majdnem mind katolikus. A magyarok kongresszusi miséje a Sz. Tamás-templomban volt délben 12 órakor. A templom előtt találkoztam néhány percig a magyar csoportokkal. Mikor bejutottunk, leültem gyóntatni. Milyen más a magyarok gyónása, mint a kínaiaké! A magyarok őszinték, alázatosak és csakugyan érzik az isteni megbocsátás szükségét; a kínai katolikusok is ilyenek voltak, de nem a taiwaniak.

A misét koncelebráltuk P. Varga Zoltánnal. Nagyon meghatott a magyar miseének, amelyet az egész templom énekelt. Tizenkét ministráns hosszú fehér ruhában, azon meg sárgaszínű skapuláré (mint a bencéseké); 12 leány,

75