Szolgálat 18. (1973)

Eszmék és események - A melbournei Eucharisztikus Kongresszus

lelkedért könyörgünk hozzád, hogy a szentháromságos életből hozott isteni beszédének szárnyain vigye magával szegény szavainkat e világból a semmi szakadéka fölött az örök Isten végtelenségébe. Hisszük, hogy sohasem imádkozunk egyedül, hanem Te közöttünk, sőt Szentlelkedben bennünk vagy és velünk könyörögsz, akár szent néped gyülekezetében, akár magányos kamránkban imádkozunk. Te lélekben és igazságban imádod Atyádat: imádkozzál bennünk, velünk életünk minden napján.

Tanúid és apostolaid akarunk lenni. Igazságod és szereteted tanúi, küldetésed küldöttjei a világ üdvösségére. Amint az Atya küldött Téged, úgy küldesz Te mindnyájunkat. Küldetésed kemény és nehéz. És mi gyöngék vagyunk, gyávák és kedvetlenek, nyakasok és ügyetlenek. Elég nekünk már önmagunk terhe is. Mégis menni akarunk. Mindig újrakezdeni. Ismét és ismét kereket akarunk majd oldani, fáradtan, nyugalom után kívánkozva. Ne hagyj nyugton bennünket. Rázz föl újra meg újra. Taníts meg, hogy csak mások üdvösségével törődve munkálhatjuk a magunk üdvösségét. Adj éleslátást és fürgeséget az Országodért való munka alkalmaiban. Adj reménységet a remény ellenére, ajándékozd meg erőddel tehetetlenségünket. Adj önzetlen és türelmes, bizakodó és hűséges szeretetet. Ne engedd, hogy apostoli munkánkban éppen a hozzánk legközelebb állókat tévesszük szem elől.

Ha Lelked ott él bennünk és ösztökél, akkor követünk Téged. Akkor bennünk lakozol, és továbbmondod bennünk szavadat, a könyörület szavát, a megváltás művét, a világ üdvözítését. Ha Lelked erejében követünk téged, akkor eljön egy darabka Országodból. Most még hitben és viszontagságok között, kereszted árnyékában. De éppen így jön el aztán a Te igazi országod, az igazság és az élet, a szentség és a kegyelem, az igazságosság, szeretet és béke országa. Add kegyelmedet, hogy hűségesen kövessünk Téged. Amen.

Karl Rahner (A „Gebete der Einkehr" c. kötetből)

A MELBOURNEI EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS

„Amikor föléled közöttük Krisztus valóságos jelenlétének tisztelete, éledjen föl bennük a nemeslelkűség, a hősies erőfeszítés is, hogy fölfedezzék Krisztust a szegények, a szűkölködők, a bevándorlók, a betegek, a haldoklók arcán és szenvedéseiben, és egy szívvel szolgáljanak neki bennük.“ így kommentálta a Szentatya az 1973.febr.18-25-ig tartott melbournei kongresszus jelszavát: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.“

Az eucharisztikus kongresszusok intézményét Marie Tamisier francia laikusnak köszönhetjük. A sok politikai, orvosi, tudományos kongresszus láttán eszébe jutott: miért ne tarthatnának ilyen összejöveteleket a keresztény élet középpontja, az Oltáriszentség tiszteletére? 18§1-ben Lille-ben két püspök 500 hivővei tartotta az elsőt. Most a 40. nemzetközi eucharisztikus kongresszus befejező ünnepségén a melbournei sportpályán (ez volt az

74