Szolgálat 18. (1973)
Az egyház szava - A holland püspöki kar pásztorlevele Szűz Máriáról
Mária anyai feladata az emberek iránt semmiképpen sem homályosítja el vagy csökkenti Krisztus egyedüli közvetítői mivoltát“, sőt inkább kiemeli hatásosságát (Egyházkonst. 60). Mária mint élő személy élő feleletet kér. Az ökuménének ebben az idejében nem kell-e inkább összehoznia, mint elválasztania bennünket — neki, a hivő Izrael élcsapatának, neki, a szűkölködő „Jahve szegényének“, aki mögött a hívők atyja, Ábrahám tűnik föl, — neki, aki megtanított bennünket „magasztalni az Urat, mert nagy dolgokat cselekedett szolgálóleányával“? Egymás között és a reformáció tanait valló fivéreinkkel és nővéreinkkel még többet kell gondolkodnunk ezen. Az igazi máriás jámborság ténylegesen önmaga fölé nő, Krisztushoz vezető úttá és a keresztény élet megújulásának forrásává válik. A kánai szolgákhoz Mária így szólt: „Tegyétek meg mindazt, amit nektek mond“ (Jn 2,5). Krisztusra mutatott, az Úrra. Most is őrá mutat, őhozzá utal a hit engedelmességében. „Minden Krisz- tus-hivő bensőségesen könyörögjön Isten Anyjához és az emberek Anyjához, hogy ő, aki az Egyház kezdetén imáival oldalán állott, most is . . . minden szenttel együtt járjon közben Fiánál, míg csak a népek minden családja — akár keresztény névvel dicsekedhetnek, akár még nem ismerik Megváltójukat, békében és egyetértésben összegyűlve Isten egyetlen boldog népévé válik a szent és oszthatatlan Szentháromság tiszteletére.“ Ezekkel a szavakkal végződik az egyházkonstitúció és egyben a Miasz- szonyunkról szóló fejezet. Istennek az a szándéka, hogy minden embert egyetlen nagy családban hoz össze, amelyben mindenki testvérként éljen együtt az élet és a szeretet nagy közösségében. Ennek a családnak édesanyát is akart adni: Azt az asszonyt, akit először és mindenekelőtt Fia anyjává tett, választotta ki Isten új népének anyjául is. A hagyomány szívesen gondol itt arra a szóra, amelyet a haldokló Krisztus a hűségesen kitartó Jánoshoz, és egyben minden követőjéhez és tanítványához intézett: „Asszony, íme a te fiad — íme a te anyád!“ Krisztus ettől a földtől voltaképpen csak azt kívánta, amije a legszegényebb embernek is van: édesanyát. De még ezt az egyedülit sem akarta magának tartani, amije e földről volt, hanem szolgálatkész szere- telének nagyszerű jeleként ezt is nekünk adta. Ezért Máriának egyedülálló és változhatatlan helyzete és küldetése van az Egyházban. És illik mindig hálásnak maradnunk Isten iránt azért, ami nagyot Máriában cselekedett, és az Egyházban — amelynek Mária a képe és példaképe — folyvást hatékonyan folytat. A Mária-tisztelet megnyilvánulásai Cornells Broere már több mint száz éve megállapította, hogy sokan „tisztelik“ Máriát, de — amint ez a teológus megfogalmazza — ez egészen más, mint „szeretni Máriát“. Ügy gondoljuk, igen sok katolikus érzi ezt a szeretetet az Isten anyjához való személyes viszonyában, akkor is, ha a szeretet kifejezése megváltozott. 69
