Szolgálat 18. (1973)

Az egyház szava - A holland püspöki kar pásztorlevele Szűz Máriáról

veszélytől óv: mind a túlhajtott és túlzott tisztelettől, mind a hideg vonakodástól, hogy személyesen találkozzunk Isten Anyjával.

Tisztelete tartsa magát az egészséges tanítás határaihoz: „Emlékezzenek meg a hívők, hogy az igazi áhítat sem nem terméketlen, múló érzelmekben, sem nem valamiféle könnyenhivésben áll, hanem az igaz hitből származik: az visz bennünket az Istenanya fönségének elismerésére, az ösztönöz anyánk iránti gyermeki szeretetre és erényeinek követésére“ (Egyházkonstitúció 67).

Boldognak mondjuk Máriát, mert nagy dolgokat cselekedett vele a Hatalmas. Mindazt, ami, és mindazt, amit számunkra jelent, az isteni kegyelem túláradó hatalmának köszönheti. De Isten Fiával — mint ahogyan a régi karácsonyi énekben énekeljük: „coom van also Hooghe, van also veer“, olyan magasról jön, olyan távolból — úgy áll szemben, mint az, aki a mi nevünkben foganta őt, és akiben mi befogadtuk őt. Mária természetszerűen az emberi teremtmény oldalán áll, és ott az isteni kegyelem bőségét kapta érettünk. Mária kegyelemben részesült, s ezzel egyben megváltásban is. Legelső a kegyelemben, azért legelső a megváltásban is. A hívők mindenkor tudták, hogy Mária nem esik kívül a megváltás rendjén, tehát Ádám bűnös nemzedékén sem. A hivő tudja, hogy ő is benne állt ebben a rendben. De hiszi, hogy életének első pillanatától Krisztus átfogó értelmű megváltásában részesült. Mária megváltása nem utólagos tisztulással történt, ő szeplőtelen fogantatásában minden bűntől ment maradt.

Így a hivő Egyház Mária test szerinti mennybevételében egyben első gyümölcsét, biztosítékát és zálogát látja annak, ami majd elkövetkezik: egész embervoltunk megváltásának a feltámadás által az Úr második eljövetelekor.

Fogantatásától feltámadásáig Mária különleges módon részesült a megváltásban. Erről tanúskodik az Egyház a szeplőtelen fogantatás és Mária test szerinti mennybevétele dogmájában.

Máriát a kegyelem közvetítésében is különös szerep illeti meg. Minden embernek osztályrésze lehet a kegyelem, amennyiben hisz Krisztusban. De Mária az, akiben valamikor befogadtuk Krisztust. Neki is fogannia kellett, mielőtt szült. így ő „az Egyház ősképe“ is.

Mária és az ökuméné

Nekünk katolikusoknak ez is egyik meghatározója annak, ahogyan az Egyházat látjuk. Az Egyház nem csupán a püspökök kollégiuma, amely hivatalból és az Úr megbízásából minden népfaj közül összehozza és Isten országa felé vivő útján vezeti Isten népét. Az Egyház Mária szelíd tevékenysége is, amint ez láthatóvá válik Krisztussal, az ő Fiával és a mi testvérünkkel való személyes találkozásunkban. Meg vagyunk győződve, hogy az Egyháznak napjainkban szüksége van Máriára, mert benne a jósággal és szelídséggel találkozunk. Hiszen az Egyház több, mint csak hivatalos intézmény. Annak is teret kell biztosítania, hogy emberek lehessünk és ehhez méltón élhessünk. „De

68