Szolgálat 18. (1973)

Tanulmányok - Török Jenő: Házastársi lelkigyakorlatok

A második elmélkedés Jézus Krisztus imádandó személyét állítsa a résztvevők lelki szeme elé. — Az első napot befejező, vagyis harmadik elmélkedésben az istengyermekség nagy ténye, az ebből levezethető szeretet- parancs, a kereszt árán történő és a kereszthordozó Krisztus követésére kész életben önmagunkra is realizálható megváltottságunk domborodjék ki, s vezessen az elhatározáshoz: Krisztust akarjuk követni Isten gyermekeinek szabadságában, szabadon a Törvény betűjének, de az ösztönök rabságának szolgaságától is. Az esti szentmise keretében meg lehet közösen újítani a keresztségi fogadalmat. Az első nap" így kerek egészt alkosson, imái, szentmiséje a személyes Krisztus-kapcsolat tényét fejezzék ki. Adhatunk összefoglaló címet is neki: „Krisztus Titokzatos Testének tagja vagyok“, „Isten népének tagjaként“, stb.

Az első nap ilyen tervezésének komoly valláspedagógiai és dogmatikai indoka van. Mivel a házasságban mindkét fél megtartja saját önálló egyéniségét, jó, ha az első napon ki-ki először saját személyes kapcsolatát vizsgálja Istennel. Másrészt a házasság szentségének megértése felé a teológia mai álláspontja szerint logikusan Krisztus, az „ősszentség“ (Ursakrament) és az Egyház, az „egyetemes szentség“ (Universal-, v. Hauptsakrament) útján jutunk el5.

2) így jutunk el a második nap tematikájához: Közösség, vagy Egyház, vagy Isten népe. Három kisebb körbe tagolhatjuk közösségi mondanivalónkat. Az első elmélkedés a Szentháromság-Egyisten szeretetközösségére mutat — a Szeretet Lelkének működésére. Ez a Szentlélek lett a Krisztust továbbfolytató, „meghosszabbító“6 Egyház éltető lelke: utaljunk az első keresztény egyházközségek életére. Ez az Egyház alulról épül: legkisebb építő- egysége az emberpár, a házaspár. „Isten akaratából van így, hogy a férfiú és nő együttesen váljék Isten képmásává“ (VI. Pál)7; a kettő egymás kiegészítésére, kiteljesítésére hivatott: kettejük szeretetkapcsolata az a „földi valóság“, amely — mint a víz a keresztségben, a kenyér és bor az Eucbarisztiá- ban — „természetfölötti misztériummá“, titokzatos valósággá emelkedik a házasság szentségében 8, és képben hivatott mutatni Krisztus önmagát teljesen odaadó szeretetszövetségét Egyházával, miközben a hivő házaspárnak juttat is ebből az önzetlen szeretetből. Amikor egy házaspár az Egyház közössége — legalább két tanúja —, valamint a Krisztus megbízta pap jelenlétében egymásnak kiszolgáltatja ezt a szentséget: ketten egymással felbonthatatlan szövetséget kötnek, miközben kettejük egybefonódó keze Krisztus kezébe kapcsolódik, Aki e szeretetszövetségnek így „harmadik tagjává“ lesz, de a keresztény számára az első helyen. Isten előtt immár ketten csakis egymáshoz kapcsolva jelenhetnek meg, a Krisztustest egy-egy tagjából az építő alapsejt-pár lesz, amely már magában hordozza a család ígéretét. De ahogyan egy-egy tagnak a keresztségben elnyert istengyermeksége „adomány és feladat“ egyben, amely csíraszerű adottságából fejlesztendő ki, úgy a házassági szeretetszövetség is ilyen „adomány és feladat“, amely az egész életen át fokozatosan valósul és bontakozik ki. Adottság, hogy a hivő keresztény házaspár szeretetközössége jelképe Krisztus Egyházával kötött sze57