Szolgálat 18. (1973)

A lelkigyakorlatok

Szándékunkban volt egy cikk keretében beszámolni olvasóinknak az újfajta lelkigyakorlatos törekvésekről (közösségi lelkigyakorlatok, cursillo, képmeditáció és hasonlók). Sajnos nem találtunk olyan külföldi cikket, amely összefoglalóan tárgyalná ezeket, munkatársaink között sem akadt erre vállalkozó. Ezt a hiányosságot néhány bibliográfiai utalással igyekszünk pótolni.

Tanulmányainknak hármas súlypontja van. Az egyik: a szentignáci lelkigyakorlatok a mai kor szemszögéből nézve. Alszeghy Zoltán a kérdés elvi és lélektani oldalához szolgáltat mélyreható szempontokat. Jálics Ferenc (Buenos Aires) a tapasztalat kiformálta gyakorlatából ad ízelítőt. Ml.-nek „a világ felé fordulás és világkerülés“ szentignáci dialektikájáról szóló cikke kiegyensúlyozott taglalása ennek a ma sokat vitatott kérdésnek.

Másik tárgyunk: a népmisszió. Békési István három világrészt átfogó évtizedes gyakorlatából szűrte le számunkra ennek elveit, értékelését, kérdéseit. A nemrég meghalt Kerkai páter egyik lelkigyakorlatos elmélkedése témában és hangban ehhez csatlakozik.

Végül a harmadik tárgykör: a családi lelkigyakorlatok. Török Jenő szakavatott kézzel vázolja föl egy háromnapos kurzus menetét. A szülők és hitoktatók mindennapos gyakorlatába vezet át -r -a cikke a vallásos nevelés problémáiról.

A ma népszerű keleti vallások birodalmába invitál egy kis kirándulásra Béky Gellért cikke a zenről.

Mire ez a számunk olvasóink kezébe kerül, pünkösdkor a Szentatya óhaja szerint megkezdődtek a helyi egyházak előkészületei az 1974-es szentévre, amelyet 1975-ben a római szentév követ. A lelki megújulásnak ebben az idejében különösen is aktuális témánk. Reméljük, hasznukra tudják majd fordítani a lelkigyakorlatokat adó paptestvérek, de azok is, akik szívük magányában, vagy egy közösségi találkozás nyomán indulnak neki az új kezdésnek.

4