Szolgálat 18. (1973)
Tanulmányok - Alszeghy Zoltán: Időszerűek-e a lelkigyakorlatok?
TANULMÁNYOK Alszeghy Zoltán IDŐSZERÜEK-E A LELKIGYAKORLATOK? A kérdés egy harmincöt esztendővel ezelőtt tartott megbeszélést juttat az eszembe. A Horánszky-utcai Kongregációs Otthonban tapasztalt ifjúsági vezetők vitatkoztak, hogy korszerű szervezet-e a Mária-kongregáciő. Több alapos és okos előadást hallottunk, de valahogy nem éreztük kielégítőnek a válaszokat. Végre a székesfehérvári cisztercita Marschall Ráfael tett egy megjegyzést, ami a maga gyakorlati józanságával elvágta a gordiusi csomót. A kongregáció, mondotta, olyan, amilyen a prézes: ha a prézes korszerű, akkor a kongregáció is az . . . Azt hiszem, ez az észrevétel bennünket is segíthet, hogy ne helyezzük az elvonatkoztatások légvárába a lelkigyakorlatok korszerűségének a kérdését. A lelki irodalom klasszikusainak (ezek közé tartozik kétségtelenül Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyve is) mindig van mondanivalójuk minden kor embere számára, mert valamelyik keresztény alapélményt fejezik ki találó módon. Nem lehet azonban előre kiszámítani, hogy a keresztény ideálnak egy bizonyos megfogalmazása egy meghatározott korban hatásos lesz-e, vagy sem. A válasz attól is függ, hogy vonzó, erős egyéniségek hogyan jelenítik meg élő tanúságtételükkel az illető megfogalmazást. Legyen szabad egy példát idéznem. Szent Benedek Regulája a századok folyamán többször vált világszerte történelmet alakító tényezővé, pl. a karol ing birodalom fénykorában, a clunyi reform idejében, a Szent Bernét életét követő évtizedekben, a XV.sz.- ban a páduai Szent Jusztina monostor hatása alatt, a XX.sz. elején a beuroni iskola fényében, stb. Érdekes volna feltenni a kérdést, miért nem volt ugyanilyen mértékben történetet formáló erő a Regula fél évszázaddal e nagy reformok kezdete előtt. Véleményem szerint azért, mert nem akadt nagy egyéniség, aki a bencés ideál vonzó szépségét és örök aktualitását saját személyében láthatóvá tette volna. Azt mondhatnánk, hogy a korszerűség diialógikus jelenség: feltételez egy értéket, amely „kihívja" a választ, de megköveteli azt is, hogy egy személyiség vagy embercsoport „megpendítse“ a kor válaszát; a nagy közösségek azután „rezonálnak“, és felerősített feleletükben a kérdéses érték aktualitása megfoghatóvá, fel mérhetővé válik. Azért a lelkigyakorlatok korszerűsége nem utolsó sorban attól is függ, akadnak-e egy bizonyos korban a természet és a kegyelem adományai által vezetésre termett egyéniségek, akik a lelkigyakorlatok útján mernek és tudnak haladni életükben és igehirdetésükben. 5
