Szolgálat 18. (1973)

Tanulmányok - A vallásos nevelés problémái Nyugatnémetországban

Az angyalokat éppen csak érintsük, mert az angyal alakja jobban hat fantáziájára és elterelheti figyelmét Istenről. Jézus haláláról csak akkor beszéljünk röviden, ha a keresztet látva kérdi, hamarosan elmondva, hogy feltámadt. Később elmondjuk, hogy visszament Atyjához, de majd újra eljön és minket is hozzá akar vezetni.

Kezdettől fogva helyes fogalmakat kell a gyermekeknek adni. Vigyázni kell a szülőknek, hogy ne népesítsék be szinte meseszerűen a gyermek fantáziáját olyan helytelen fogalmakkal, amelyek később veszélyeztetik a hitét. Ilyenek pl. a Mikulás a krampusszal, a Jézuska, aki ajándékot hoz karácsonykor, az a pogánykori húsvéti nyuszi, az angyalok, akik a kis Jézus útját kellemessé tették az egyiptomi menekülés idején. A jók angyalokká válnak a mennyben, az ördög azonban — nevelői segédeszközként — hamarosan a pokolba viszi őket gyerekes rosszaságokért, sőt ilyenkor még a jó Isten is haragszik rájuk. „Eddig azt hittem, hogy az Isten rossz“ — mondta az Isten szeretetét hangsúlyozó hittanórák hatására boldogan egy második elemista. A karácsonyi mese helyett jobban vezetne hitre és szeretetre, ha kezdettől fogva azt mondanák a szülők, hogy Jézus születése napján annyira örülnek, hogy megajándékozzák gyermekeiket, mert Jézus is szeretetre tanított bennünket. Mennyország helyett többet mond az Isten országa kifejezés (Jöjjön el a Te országod!), és legjobb arról beszélni, hogy Jézus visszajön. A meghalt nagymamával kapcsolatban elég annyit mondani, hogy reméljük, most a jó Istennél van és nála nagyon boldog. Ha másoktól hall „a pokol tüzérői“, akkor megmagyarázzuk, hogy ilyen tűz nincs; ellenben azok, akik nem akarnak, nem is kerülnek a jó Istenhez. Akkor azonban igen boldogtalanok lesznek, mert nem szeretnek senkit és egyedül maradnak.

III. Vallásos élmény a hittanórán

1. Még nem is olyan régen az a nézet uralkodott a hittannal kapcsolatban, hogy amit a tanuló értelmével felfogott, az nevelő hatással lesz rá. Pedig amit az ember megtanult, azt még nem integrálta egyéniségébe. Csak az a tudás maradandó, csak az nevelő hatású, amely a lélek belsőbb rétegeit is megmozgatta, amelyet érzelmileg is megragadott; csak ez indíthatja az akaratot is cselekvésre. Ez nem csupán érzelmes vallásosságot jelent; az szintén gyökértelen. A helyes érzületre segítő nevelés ma annál fontosabb, mert napjainkban a gyermek érzelmileg nem fejlődik egészségesen. A szüleitől nem kap elég szeretetet. Rádió és televízió állandóan új, futó benyomásokkal és felületes érzésekkel halmozza el. Az iskola egyre inkább racionális, fogalmi, természettudományos és célszerű gondolkodásra szoktat, az alsóbb osztályoktól kezdve. A szellemtudományok háttérbe szorulnak. Felső gimnazisták csak azt tekintik tudásnak, amit természettudományosán be lehet bizonyítani. Ilyen oktatás mellett a városokban felnövő fiatalságban nem fejlődnek ki a lélek mélyebb rétegei: az intuíció, az érzésvilág és akarat, arnely48