Szolgálat 18. (1973)
Tanulmányok - † Kerkai Jenő: Az apostolok meghívása
sen ment, nem kellett sokat cibálni. Otthagyott mindent: gyors, szeles ember. Szangvinikus természetével azonnal indul: hol van, mutassátok! „Rátekintvén Jézus, mondta: Te Simon vagy, Jónás fia, ezentúl Kéfásnak fognak hívni.“ Péter csak nézhetett: mi lesz velem? mi kezdődik itt? Én olyan voltam, mint a tenger, hullámzó hangulat-ember, és most szikla? . . . Uram, itt a bátyám, rendesebb ember, mint én! — Mi is megijedünk a Jézus-adta feladatoktól. Ne nyugtalankodjunk. Ha Péternek sikerült . . . nála nem vagyunk állhatatlanabbak. Most már hárman vannak. III. Másnap Jézus fel akart menni Galileába. Fülöppel találkozik. Ezt gyorsan intézte el: „Kövess engem!" A többiek — betszaidaiak — magyarázták, miről van szó; hívták, gyere. Ö is András és Péter városából való. Ezek „bemelegítették“ Fülöpöt: így már négyen vannak. Most már Fülöp megy tovább. „Találkozott Natánaellel.“ Ez a legkülönösebb fiú, csodabogár. Ilyen is legyen a gyűjteményben. Mert Jézus szereti az embereket végtelenül; úgy, amilyenek. Mi olyanoknak szeretnénk az embereket, amilyeneknek a fantáziánk szerint lenniük kellene. Nagy bölcsesség kell ahhoz, hogy úgy szeressük őket, amint vannak. Jézus szereti Natánaelt is, pedig komplikáltabb natúra. „Amiről Mózes írt a törvényben ..." Körül kell írni a számára, egy sereg idézetet felsorolni. Nehezen hivő, tudálékos, bölcs, nagyképű ember. Nem mer egyenesen kirukkolni. Nézd meg jól, hogy nem a Messiás-e?! Fülöp többet mondott, mint amit kellett volna: „József fia Názáretből“. Ez nem imponál neki . . . Tipikusan nagyképű ember. Ez ragad meg a fülében és fennakad rajta. „Kerülhet ki valami jó Názáretből?“ Ti is be vagytok csapva alaposan; jó, hogy hozzám jöttetek, majd én kijózanítalak benneteket. „Jöjj és lásd“, — feleli Fülöp. Ne ítélj ilyen távolról. Na, meg is nézem, — gondolja Natánael. Jézus látta a fontoskodó léptekkel közeledő Natánaelt; különben jó, jámbor ember volt, csak ilyen természet. Jézus azt mondta felőle a többi tanítványnak, — de úgy, hogy Natánael füléig is elérjen a mondás (szent taktika!): „íme, az igaz izraelita, akiben nincs álnokság“, itt jön egy igazán becsületes ember. Ez jólesett Natánaelnek. Ez az ember mégis lehet valaki, — gondolja; ismeri jól, hogy én ki vagyok. — Az ilyenfajta embereket ezzel kell leszerelni. Natánael nem „horgászott“, nem szabadkozott ál-alázatosan: ó, én nyomorult féreg vagyok! Azt kérdezi: „honnan ismersz engem?" — Nevetés nélkül ki bírta állni az Űr Jézus. Pedig hányszor vagyunk mi is Natánael-bőrben az Űr Jézus előtt! Jobban ismerlek, mint te önmagadat: „mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.“ — A nagykép le, kritika félre, — a sugár bevilágított, és jön a felelet: „Mester, te vagy az Isten fia, Izrael királya!“ Együtt van az első csoport, és elhangzott nyilvánosán az első nagy hit- vallomás. 34
