Szolgálat 18. (1973)
Tanulmányok - M.I.: Világ felé fordulás és világkerülés
Erre a megújulásra utal a második vers folytatása (Rom 12,2): „Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át gondolkodástok megújulásával, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi kedves neki és mi a tökéletes“. III. Alakuljatok át gondolkozástok megújulásával Metanoia A mai ember inkább ilyen folytatást várna: Ne szabjátok magatokat a világhoz, hanem a világot alakítsátok át . . . Nagyon sok szép szó hangzott el a kereszténység világalakító szerepéről, azt azonban kevésbé hangsúlyozzák, hogy a keresztény világalakítás mindig az emberen: önmagunkon kezdődik. Azt is elfelejtik, amit a Vatikáni Zsinat kifejezetten tanít, hogy a világ átalakítása a Hegyi Beszéd szelleme nélkül lehetetlen (Mt 6), és főleg nem törődnek azzal, hogy az evangéliumi üzenet szerint a világ átalakítása Isten országával kezdődik és végződik, a többi hozzáadatik nekünk. Isten országa pedig csak metanoléval, „bűnbánattal“, helyesebben megtéréssel, vagyis gondolkodásunk teljes és gyökeres átalakításával érhető el. Sz. Pálnál maga a hit ilyen metanoia. Ez a hit az újjászületés feltétele. Gondolkodásunk megváltozása nélkül nem lehetünk új emberré, új teremtménnyé. Azért inti Sz. Pál a keresztényeket állandóan: „Vessétek le a régi embert szokásaival együtt és öltsétek fel az újat, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul a teljes megismerésig“ (Kol 3,10). Ugyanezt írja az efezusiaknak, de egy kifejezést fűz hozzá, ami a rómaiakhoz írt intelemmel azonos: „. . . újuljatok meg gondolkodástok szellemében, és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten hasonlóságára tiszta igazságban és szentségben alkotott teremtmény“ (Ef 4,22-25). „Alakuljatok át gondolkodástok megújulásával“ azt jelenti, hogy van bennünk valami helytelen gondolkodás, amelyet le kell vetnünk, amelyet újjal kell pótolnunk. Enélkül „Isten akaratára“ való hivatkozásunk csak önámítás és rendetlen hajlamaink igazolása. Ezért mondja Szent Ignác is, hogy aki nem irtja ki magában a rendetlenséget, az nemcsak hogy nem tudja megtalálni, de még keresni sem tudja Isten akaratát. Akinek nagyon ízlik, amit a világ kínál és nagyon retteg attól, amivel a világ fenyeget, az sohasem találja meg Isten akaratát és sohasem lesz benne igazi önzetlen szeretet. Azért a II. Vatikáni Zsinat aggiornamentóját és világhoz való fordulását evangéliumi és keresztény modernséggel így fejezném ki: Csak akkor tudunk igazi krisztusi szeretettel a világ felé fordulni, ha megutáljuk mindazt, amit a világ szeret és felkarol, és teljes szívvel vágyakozunk azután, amit Krisztus szeretett és felkarolt. ■ * 21
