Szolgálat 18. (1973)

Tanulmányok - M.I.: Világ felé fordulás és világkerülés

A világgal való non-konformizmusunk által ellenállunk a rossznak, mint később mondja Sz. Pál: „Ne győzzön rajtad a rossz, te győzd le jóval a rosszat" (Róm 12,21).

A világ alapszkémájának csak az tud igazán nemet mondani, aki elfogadja Urunk Jézus Krisztus keresztjét, „aki által a világ meg van feszítve számomra, és én a világ számára" (Gál 6,14).

Életünk áldozata, amelyre Sz. Pál felszólít, nem valósítható meg, ha nem tudunk a világért (az emberi családért) lemondani a világról, vagyis a magasabb rendeltetést visszautasító és önmagát végső célként beállító evilágias- ságról. Hivatásbeli kötelességeim teljesítésében, embertársaimmal való kapcsolataimban, napi munkámban állandóan találkozom a kétarcú világgal: mindenegyes szituáció döntésre szólít, hogy vállaljam az áldozatot a világért és ugyanakkor mondjak nemet a világnak.

Gyakorlatilag tehát minden élethelyzet, minden szituáció egy hívás hozzám, felszólítás, hogy vegyem föl a keresztet.

Ugyan kérem, mondják erre egyes „haladó keresztények“, a II. Vatikáni Zsinat után, az aggiornamento idejében, a világhoz fordulás nagy korszakában a keresztről beszélni oktalanság. Elég botrány, hogy az evangéliumi üzenetet, az örömhírt eddig is csak a középkori aszketikus formákban hirdettük.

Ezekről a „haladó keresztényekről" írt Sz. Pál a filippieknek: „Ismételten mondtam és most is sírva mondom: sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a has, dicsőségük az, ami gyalázatuk, eszüket a földieken járatják" (Fii 3,18).

A kereszt már Sz. Pál idejében oktalanság és botrány volt, de csak azok számára, akik elvesznek.

Viszont nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje (1Kor 1,18) és Isten bölcsessége (uo. 24).

De akinek Sz. Pál nem elég tekintély, hallgassa az Úr szavát: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és kövessen engem" (Lk 9,23).

A világtagadás: szabadság

Krisztus Urunknak eme szavait sohasem szabad felednünk. A világhoz való fordulást helytelenül értelmezik azok, akik azt hiszik, hogy most már törölnünk kell szótárunkból az önmegtagadást és kereszthordozást. A világ szere- tetének hangoztatása csak önámítás, ha nem tudunk a világért áldozatot hozni.

A világ felé való nyitottság alapfeltétele, hogy felszabaduljunk a világ szkémájához való kötődéstől. Csak az igazán szabad, aki nem kötődik a világhoz, nem bízik ígéretében és nem fél hazug fenyegetésétől, aki nemet tud mondani a bűnös világnak, aki nem konformálódik ehhez a világhoz.

19