Szolgálat 17. (1973)
Könyvszemle - Sudbrack: Meditation: Theorie und Praxis (Békési I.)
Majd ez a gondolatom jött: Hová is mész tulajdonképpen? Mi valójában a célod? Istenre gondoltam és az ő országára, és mindennek a beteljesülésére. E felé tartok. — Hogyan? Minden helyes tett által, minden nap, amelyen Isten szándékai szerint élek. Most is feléje tartok minden lépéssel. Mert rendben van, hogy én most itt megyek. Minden lépésem haladás az Isten felé. Mindig közelebb, mindig közelebb. Ez nagyon intenzív, sőt lenyűgöző lett. Tudtam, hogy ő hív, de azt is, hogy ő kísér és vonz magához." (326.0.). Fontos a tanfolyam kezdetén először a szemlélődés eddigi, sokszor öntudatlan első fokaira rámutatni. Ilyen élmények: a gyermek mindenről elfeledkező, elmerült játéka, mesehallgatása: a csodálkozás, a pihenés csendje; egyes nyugodt, hosszantartó mező- gazdasági és háztartási munkák közben beálló nyugodt összeszedettség; az elmélyült ima. A résztvevők látják: ezt már ők is átélték, ebben az irányban kell továbbmen- niök. Ma az ember énje egyre jobban a felső rétegekbe, az agyba tolódott el: gyakran az elmélkedésben is — ami nem azonos a szemlélődéssel! — agymunkát végzünk. Az ember személyi központja azonban nem az agy; szemlélődéssel lehet a mélyrétegekbe eljutni, ahol intuitív módon és egészében élünk át, teszünk magunkévá valamit. Tilmann egy hasonlatban tölcséralakú mozgásról beszél: a felületről, kívülről kell spirálisalakban a mélybe, a központba eljutni. Természetesen lehetetlen a könyv bő tartalmát röviden ismertetni. Megpróbáljuk vázolni az összeszedettségre vezető első alapgyakorlatokat. A szemlélődésnél nem szabad a testet kikapcsolni, különben önállósítja magát és eltereli a figyelmet, hanem be kell vonni, átszellemesíteni, mint a liturgiában. Tanácsol egy módosított lótusz-ülést, alacsony széken, zsámolyon, egyenesen, támaszkodás nélkül, lent keresztezett lábakkal, egymásbetett, felfelé néző tenyérrel. A szemet nem kell lehúnyni, hanem magunk elé a földre nézni. A nyugati agyember számára fontos a belső súlypont lassú mélybe-helyezése, gondolatban, a fejből a köldök alá. Helyes, szabályos haslégzés következik, négy ütemben; kilélegzésnél: „Elengedni — elejteni", szünetnél: „egyesülni", belélegzésnél: „megújulni". Később az összeszedettséget kell gyakorolni. A vezető lassan mond néhány mondatot ilyesféle témákhoz: „Nyugodt vagyok." „Ráérek." „Egészen összeszedett vagyok." A gyakorlatok először csak 5 percig tartanak. Aki azonban naponta rendszeresen gyakorolja, észre fogja venni, hogy lassan egész magatartása nyugodtabb lesz. Később ki lehet terjeszteni 10-15-30 percre. A végén nem szabad hirtelen félbeszakítani, hanem lassankint felhagyni vele és a testtartást részletekben fellazítani. A kötet részletesen megtárgyal és kidolgozva csatol szövegeket, otthoni gyakorlatra is (saját életünk, a természet, a műkincsek, a technika, szimbólumok). Minthogy a szemlélődés általános emberi értékekhez vezet, ajánlja, hogy közép- és felsőiskolákban tantárgyként tanítsák hivők és nemhivők részére egyaránt, amint ez Japán egyetemein történik. Azonkívül lelkigyakorlatvezetőknek és spirituálisoknak, sőt lelkészeknek, plébániáknak is feladata lenne a híveket előadással, egyéni tanáccsal segíteni az összeszedettségben és az elmélkedésben, s a liturgia átélt végzésével, a misén csendes, elmélyülésre segítő percekkel kielégíteni a hívek ilyen irányú igényeit.-r -a Joseph Sudbrack: Meditation. Theorie und Praxis. Echter Verlag Würzburg 1971, 172 o. Németh László említi a Négy Próféta kísérő megjegyzéseiben, mennyi alapos tudás, komoly elmélyedés jellemzi olyan német szerzők munkáját is, akik nem szerepelnek nagy hírességekként. A „Geist und Leben“ c. folyóirat munkatársaként dolgozó Sudbrack könyvei, előadásai, lelkigyakorlatai révén az ismertebb német lelki írókhoz tartozik, de nem emlegetik a „nagyok" és a „szenzációsak" között. Az ismertetett kis könyvre mégis ráillik Németh László elismerő szava. Sok oka van annak, hogy ma írni kell az elmélkedés kérdéséről. Hányán panaszkodnak (akik még elmélkednek), hogy az elmélkedés nehéz, nem megy. Még papok, 92
