Szolgálat 17. (1973)
Eszmék és események - Orosz András jegyzeteiből és leveleiből
azt kívánja, hogy hagyjunk fel minden további propagálással, nevezetesen zarándoklatok rendezésével is. c) Nem kell mindig új jelenések, magánkinyilatkoztatások után kutatnunk. „Ne törekedjünk könnyelműen . . . rendkívüli adományok után. Nem szabad vakmerőén ilyesmitől várnunk az apostoli tevékenység gyümölcseit sem.“ (Egyház-konstitúció 12.) Hálásan tartsuk magunkat Krisztus üzenetéhez, amint a Szentírásban találjuk, amint az egyházi tanítóhivatal a múltban és a jelenben magyarázza nekünk. „Minden írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra hajoljon“ (2Tim 3,16k). Isten rendkívüli kegyelmi adományaira vonatkozólag pedig tartsuk magunkat Szent Pál intő szavához: ne oltsuk ki a Lelket, ne vessük meg a prófétai szavakat (ITessz 5,20), de a szeretet magasan áll minden ilyen adomány felett! (1Kor 12,31—13,2). „A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás végetér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik“ (1Kor 13,8). Franz Dander OROSZ ANDRÁS JEGYZETEIBŐL ÉS LEVELEIBŐL Jó ez a visszatérő gond: akit megáldok, legyen is otthon az élő Isten szeretetében. Nem a szavakban van a varázserő, hanem a szeretetben kell bíznom, hogy az Úr Jézushoz ölelhetem azokat, akik eljönnek hozzám. Mégis mire jók a szavak? Talán csak arra, hogy formát adjanak a szeretetnek! Imádkozom a zsoltárt, és azt kívánom, hogy a szavakba formált lélek bennem is éljen: a hit, a hála, a bizalom, az odatartozás az Istenhez, — az Úr Isten szeressen ezért a lélekért, és azokat is szeresse, akik itt vannak a lelkemben, még ha soha nem is láttam őket! Máskor az ő nevükben imádkozom, — úgy hiszem, ha azonosítják velem magukat, akkor beszélhetek is a nevükben. Hogy az imádság valakiért hiábavaló lenne, nem hiszem. Persze az lehetséges, hogy nehezen megközelíthető valaki így kegyelmileg is. A mi utunk nem ellensége a természetes rendnek, hanem barátja, felemelője, megváltója. Valahogyan meg kell hogy lássák, hogy mi az utunkon életet találtunk, százszorta gazdagabb életet, mint amit a többiek megjátszanak vagy megálmodnak! Akkor majd ők is megkívánják a mi utunkat: az Úr Jézushoz jönnek az életért! Ügy gondolkozzék, hogy a világában minden az Úr Jézusé, és tegyen is róla, hogy igazán az övé is legyen minden lehetősége. Nagyon szép úgy az 74
