Szolgálat 17. (1973)
Eszmék és események - Orosz András jegyzeteiből és leveleiből
élet, és halál sincs benne, hanem hazamenés. Nagyobb, igazabb, érettebb szeretet vár ránk ott, mint amilyent itt találhatnánk. A tehetetlen élet sem hiábavaló! önmagában inaktívvá válhat az életünk, de lehetnek olyan viszonylatai is, amiket a belső tehetetlenség nem devalválhat. Odasímulni a jó Isten akaratához, mindenben elfogadni a nap minden történését, megkeresve a történésekben az Isten akaratát. Nem egyforma címzéssel kapjuk a dolgainkat, nem egyforma a dolgainkban a rendeltetés, — mégis igaz, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra szolgál! Ha egyszer nem tudom, mit kell tennem vagy mondanom, nem szabad úgy viselkednem, mintha biztos volnék a dolgomban. Hát ezért hallgatok! Azt látom jól, hogy majd segíthetek; de most még nem tudom, hogyan. Várnom kell! A benyomásom olyan mély, hogy csak azzal tudom jellemezni: megismertem valami egészen különös, valószerű és mégis végtelenízű boldogságot. Most sok mindenre kész az én szívem, — olyan ujjongó örömmel! Ha a vágyaimnak életet adhatnék, nagyon szép lenne az egész világ; és az én örömömben úgy fürödhetne mindenki és minden, mint a felkelő nap sugarában! Az Isten nagyon jó, — most már tudom! és a mennyország itt a földön sem mese! Mindenkihez szeretném közelvinni az Isten örömét, az élet felszabadult boldogságát, hogy mindenki örüljön velem! Ugye, én ezt most már nem veszítem el soha?! El nem dobom magamtól; el sem vehetik tőlem; olyan biztatásunk van, hogy ne féljünk! Szétosztom az én világomat, — ami az enyém, az mind sokaké legyen! Most még kicsi az én országom: végigsorolhatom tájait. Most már semmit sem akarok csak magamnak, — és mégsem fogy el a gazdagságom: az én kevesem az Úr Jézusé. Ö megáldja az én kevéske kevesemet, és sokan lesznek a vendégeim. Nem bízom én magamra magamat — dehogy! — a vágyaimat is úgy kaptam ajándékba — élő vágyakat — érlelődnek lassan! Az adósságaink rendezését úgy tanította az Úr Jézus, hogy amit rendbehozhatunk, azt rendbe kell hoznunk, nagyon komoly igyekezettel, mert a becsület úgy kívánja! Aki rendezni akarja az adósságait, annak az embernek először is önmagával kell elintéznie, hogy a felelősséget vállalja a dolgaiért, és amit rosszul tett, azt kijavítja. Vannak dolgok, amiket elmos az idő, amiket az évek múlása elrendez, — de igen sok dolog nem így van, hanem az évek múlásával a kicsiségek is ijesztőre nőnek, és az ember tehetetlen már velük. 75
