Szolgálat 17. (1973)

Eszmék és események - Keresztút a Szentatyával (M.E.)

ESZMÉK ÉS ESEMÉNYEK

KERESZTÜT A SZENTATYÁVAL

Nagypénteken már a koraesti órákban megindul a tömegek áradása a Kolosszeum felé: autóbuszok, autók és gyalogosok tölti be a környező utcákat és a Piazza Veneziát. Este nyolcra már zsúfolásig megtelik a Kolosszeum külső térsége: a világ minden részéből érkezett túristák — négerek és távolkeletiek, európaiak és délamerikaiak —, fiatal fiúk és lányok, papok, szerzetesek csoportjai várnak a Szentatyára. A Kolosszeum barnán sötétlő ívei mögött sárga fény táncol: itt kezdődik majd a via crucis. Teljes a technikai készültség is: az óriási reflektorok nappali fényt teremtenek, a Kolosszeum egyik kiugróján és két e célra készült torony tetején helyezkedik el a tévé hadserege. Borzongatóan hűvös szél kerekedik. A technika századában vagyunk, ezt mindenki tudja, mégis Krisztus keresztútját fogjuk járni: együtt, a világ minden részéből, egy akarattal, egy testként.

Kilenc óra után megérkezik a Szentatya; fehér ruhás alakját látva nem nehéz arra gondolni, akinek helyettese. A Kolosszeummal szemben húzódó óriási sáncfal közepén, szemben velünk, letérdel. Vérszínű köpenyébe belebelekap a szél . . . Felcsendül a Crux fidelis dallama. A hatalmas vegyeskar halk kíséretéből egyetlen fiúhang tiszta szólója válik ki. Most mindenki megfordul, hogy kövesse a Kolosszeum tövétől a kereszttel elinduló római bíboros helynököt. Kis könyvvel a kezünkben követhetjük a stációkat. „Jézust halálra ítélik“ — halljuk először olasz, majd francia, angol, német, spanyol és portugál nyelven. Lapidáris rövidséggel a megfelelő evangéliumi részt olvassuk, majd egy rövid gondolatot Szent Ágoston szentírásmagyarázataiból, vallomásaiból. „Urunk Jézus, engedd meg, hogy irgalmadból megismerjük szereteted misztériumát“ — könyörög egy hang a sokezres tömeg nevében. Aztán felhangzik a Pater noster. Mellettünk kenyai kispapok, Foucauld atya kis nővérei, fiatal német házaspár, ausztráliai misszionáriusok, egy csoport hosz- szúhajú legény és mininél minibb szoknyás lány, katonák, fehérkabátos pincérfiú, fülöpszigeti diákok . . . Stabat mater dolorosa, énekeljük egy emberként.

Tudjuk, már régen megtanultuk a kiskatekizmusban, hogy akkor a tömeg Barabást választotta Jézus helyett. De most mi vagyunk a tömeg! A szeretet misztériuma után a közöny, az embertelenség, a bűn soha meg nem fejthető titkához értünk. Krisztussal tartunk, vagy tömegemberként Pilátus és a közömbösek mellé állunk . . . ? Követjük a kis csoport keresztet vivő vezetőjét. Az egyes evangéliumi idézetek után kimondhatatlan mélységű

67