Szolgálat 17. (1973)
Eszmék és események - Schütz Antal (1880-1953) (Törnek Vince)
csend uralkodik a tömegen: megdöbbenés fojtogat valamennyiünket. A fórum túloldaláról robogó villamos zakatolása hallatszik, mi pedig most Máriával találkozunk: Nagy Konstantin diadalíve alatt, egy hatalmas fénykereszt tövében. Az édesanyákra gondolunk, Mária társmegváltó szerepére, és új fényben látjuk a régi igazságot: Sine dolore non vivitur in amore, szenvedés nélkül lehetetlen szeretetben élni! A Pater noster helyett most az Ave Mariát imád- kozzuk, vigasztalást kérünk mindazoknak, akik megfáradtak, reménytelenül szenvednek, akik elhagyottak, akik a társadalmi bűnök miatt halálraváltan élnek . . . Segítséget azoknak, akik Cirenei Simonként vagy Veronikaként hűségesen, Krisztus nyomában járják a keresztutat. Magunk számára az igazi bűnbánat kegyelméért könyörgünk, hogy felfogjunk valamit a halálig tartó engedelmesség istenemberi mértékkel megvalósított misztériumából. A Stabat mater versszakai Mária mellé állítanak: vele kérjük, hogy megérthessük: a keresztségben mi is meghaltunk a bűnnek, már Krisztus életét éljük és mi is eljutunk majd a feltámadás dicsőségébe. A kis csoport most fölfelé halad, a tévé-torony mögül lobognak elő a fáklyák. — „Harmadszor is elesett, de most már fent a Golgotán!“ (Claudel) Ismét szemben vagyunk a Szentatyával; valaki hozzélép és leveszi róla bíborszínű köpenyét. A Szentatya feláll és elindul a kereszttel közeledő csoport felé. Mi közben a 10. állomás titkáról gondolkodunk: Jézust megfosztják ruháitól. A Szűzanyától kérjük: „Hogy szívemben lángra kelne Krisztusomnak szent szerelme, segíts néki tetszenem." A Szentatya átveszi a keresztet, csak két fáklyás alak kíséri útján: egyedül van. Krisztus végtelen elhagyatott- ságára, magányára gondolunk: a pater noster moraja halkabbá válik . . . A 12. állomáshoz érünk: Jézus meghal a kereszten. Repülőgép húz el felettünk: megremeg a Kolosszeum, a süketítő zajból egy hangként bukik ki a fohász: Adoremus te Christe . . . Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Senkinek sincs nagyobb szeretete, elmélkedik Ágoston, mint Jézusnak: ellenségeiért adta életét elsősorban. Ki tudná felmérni, mekkora, milyen mély az Isten szeretete az ember iránt? Végtelen, végtelen, mint Ó maga. A jobb lator szavait ismételgetjük: világ Megváltója, emlékezzél meg rólunk országodban! Utolsó énekünkkel a Fájdalmas Anyát kérjük: „S hogyha testem porba tér meg, lelkem akkor a nagy égnek dicsőségét lelje meg!" M.E. SCHÜTZ ANTAL (1880—1953) Húsz évvel ezelőtt, 1953. ápr. 20-án hunyt el Schütz Antal, akit egyik ismertetője Pázmány mellett a legnagyobb magyar teológusnak és legkiválóbb dogmatikusnak mondott. Kistószegen (Torontói m.) született 1880.okt.26-án. 'Gimnáziumi tanulmányait a szegedi piaristáknál végezte és kitűnő érettségije után maga is 68
