Szolgálat 17. (1973)
Az egyház szava - A betegek kenete és lelkipásztori gondozása (Nagy Ferenc)
Krisztus alapította, Márk evangéliuma előrevetítette, Jakab apostol pedig kihirdette és a híveknek ajánlotta. A firenzei zsinat leírta lényeges elemeit, a trentói pedig meghatározta isteni alapítását, mivoltát, hatásait, kiszolgáltatóját. Már ez utóbbi megállapította, és a ll.Vatikáni Zsinat liturgikus konsti- túciója is hangsúlyozza, hogy „nemcsak azoknak a szentsége, akik már a végső életveszélyben forognak." — Konstitúciója második részében a pápa felsorolja és megindokolja a reform három újdonságát. Először is a szentségi formula módosul olyanformán, hogy Szent Jakab szavainak alkalmazásával teljesebben kifejezze a szentség hatását. Másodsorban a szentségi jel anyagának megszabását is módosítani kellett, mert egyes vidékeken nincs, vagy nehezen szerezhető be olajfaolaj. Ezentúl tehát más — de csak növényi — olajat is szabad használni. Harmadsorban egyszerűsödött a szertartás a meg- kenések számát és a megkenendő testrészeket illetően. A konstitúció harmadik részében aztán a pápa apostoli tekintélyével elrendeli a következőket: „A betegek kenetének szentségét olyan betegeknek szolgáltatják ki, akik veszélyes betegségben vannak: homlokukon és kezükön megkenik őket olajfaolajjal, vagy, ha alkalmasnak látszik, egyéb növényi olajjal, amelyet kellően megáldottak, és közben egyetlen egyszer a következő szavakat mondják: E szent kenet által és az ő kegyes irgalmassága által segítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével: bűneidtől megszabadítva üdvözítsen téged és jóságosán adjon megkönnyebbülést." (Per istám Sanctam Unctionem et suam piissimam misericordiam adiuvet te Dominus gratia Spiritus Sancti, ut a peccatis liberatum te salvet atque propitius alleviet.“) — Szükség esetén elég egyetlen megkenés, éspedig, ha lehet, a beteg homlokán, ha pedig a beteg sajátos állapota úgy kívánja, egyéb testrészén. A szentséget meg lehet ismételni, ha a beteg újra visszaesik, vagy pedig ugyanabban a betegségben állapota válságosabbra fordul. Az új szertartás latin kiadását rögtön a megjelenése után lehet használni; a régi szertartás 1973.dec.31-ével véglegesen érvényét veszti. A kongregáció dokumentuma hét fejezetből, összesen 259 paragrafusból áll. Az előzetes megjegyzések fontos elvi szempontokat tartalmaznak. Először rövid katekézist a betegség jelentőségéről az üdvösség misztériumában. A betegség ugyan szoros kapcsolatban áll a bűnös emberi állapottal, de nem lehet egyéni bűnök büntetéseként felfogni. Rámutat Krisztusra, aki „szenvedésében magára vette összes sebeinket és részt vállalt az emberek minden fájdalmában. Sőt még önmaga hasonlóságára alkotott tagjaiban is gyötrelmekben és szorongattatásokban van része, amikor minket érnek nehéz szenvedések." Az embernek a Gondviselés rendelkezése szerint küzdenie kell a betegség ellen, hogy a társadalomban és az Egyházban el tudja látni feladatát; viszont arra is készen kell állnia, hogy „kiegészítse azt, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, a világ üdvösségéért". „Az Egyházban a betegeknek az a feladatuk, hogy tanúságtételükkel egyrészt figyelmeztessék a többieket: ne felejtsék el a lényeges, a felülről jövő dolgokat, másrészt megmutassák, 64
