Szolgálat 17. (1973)

Az egyház szava - A betegek kenete és lelkipásztori gondozása (Nagy Ferenc)

Krisztus alapította, Márk evangéliuma előrevetítette, Jakab apostol pedig ki­hirdette és a híveknek ajánlotta. A firenzei zsinat leírta lényeges elemeit, a trentói pedig meghatározta isteni alapítását, mivoltát, hatásait, kiszolgálta­tóját. Már ez utóbbi megállapította, és a ll.Vatikáni Zsinat liturgikus konsti- túciója is hangsúlyozza, hogy „nemcsak azoknak a szentsége, akik már a végső életveszélyben forognak." — Konstitúciója második részében a pápa felsorolja és megindokolja a reform három újdonságát. Először is a szentségi formula módosul olyanformán, hogy Szent Jakab szavainak alkalmazásával teljesebben kifejezze a szentség hatását. Másodsorban a szentségi jel anya­gának megszabását is módosítani kellett, mert egyes vidékeken nincs, vagy nehezen szerezhető be olajfaolaj. Ezentúl tehát más — de csak növényi — olajat is szabad használni. Harmadsorban egyszerűsödött a szertartás a meg- kenések számát és a megkenendő testrészeket illetően. A konstitúció harmadik részében aztán a pápa apostoli tekintélyével elren­deli a következőket: „A betegek kenetének szentségét olyan betegeknek szolgáltatják ki, akik veszélyes betegségben vannak: homlokukon és kezükön megkenik őket olajfaolajjal, vagy, ha alkalmasnak látszik, egyéb növényi olaj­jal, amelyet kellően megáldottak, és közben egyetlen egyszer a következő szavakat mondják: E szent kenet által és az ő kegyes irgalmassága által se­gítsen meg téged az Úr a Szentlélek kegyelmével: bűneidtől megszabadítva üdvözítsen téged és jóságosán adjon megkönnyebbülést." (Per istám Sanctam Unctionem et suam piissimam misericordiam adiuvet te Dominus gratia Spi­ritus Sancti, ut a peccatis liberatum te salvet atque propitius alleviet.“) — Szükség esetén elég egyetlen megkenés, éspedig, ha lehet, a beteg homlo­kán, ha pedig a beteg sajátos állapota úgy kívánja, egyéb testrészén. A szentséget meg lehet ismételni, ha a beteg újra visszaesik, vagy pedig ugyanabban a betegségben állapota válságosabbra fordul. Az új szertartás latin kiadását rögtön a megjelenése után lehet használni; a régi szertartás 1973.dec.31-ével véglegesen érvényét veszti. A kongregáció dokumentuma hét fejezetből, összesen 259 paragrafusból áll. Az előzetes megjegyzések fontos elvi szempontokat tartalmaznak. Először rövid katekézist a betegség jelentőségéről az üdvösség misztériumában. A betegség ugyan szoros kapcsolatban áll a bűnös emberi állapottal, de nem lehet egyéni bűnök büntetéseként felfogni. Rámutat Krisztusra, aki „szen­vedésében magára vette összes sebeinket és részt vállalt az emberek min­den fájdalmában. Sőt még önmaga hasonlóságára alkotott tagjaiban is gyötrel­mekben és szorongattatásokban van része, amikor minket érnek nehéz szen­vedések." Az embernek a Gondviselés rendelkezése szerint küzdenie kell a betegség ellen, hogy a társadalomban és az Egyházban el tudja látni felada­tát; viszont arra is készen kell állnia, hogy „kiegészítse azt, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, a világ üdvösségéért". „Az Egyházban a betegeknek az a feladatuk, hogy tanúságtételükkel egyrészt figyelmeztessék a többieket: ne felejtsék el a lényeges, a felülről jövő dolgokat, másrészt megmutassák, 64

Next

/
Thumbnails
Contents