Szolgálat 17. (1973)

Az egyház szava - A betegek kenete és lelkipásztori gondozása (Nagy Ferenc)

jegyesévé fogad, annak mindjárt új nevet is ád, és azt akaratja-szerént valónak hívatja (Iz 62,2.4; 46,11). Soha tőlünk el nem távozhatik a mi jegyesünk, soha messze nem mehet tőlünk (Csel 17,27), hanem minden üdőben velünk és bennünk vagyon. A halállal pedig nem hogy elvégeződnék, de sőt megerősödik és változatlanná tétetik ez a lelki házasság.

Tovább: a világi házasok sokszor egymás terhét nem könnyebbítik, hanem öregbítik; de a mi Istenünk minden terhűnket együtt viseli velünk. Innen vagyon, hogy az ő szolgálatját igának nevezi: akarván ezzel ismértetni, hogy mint az igát ketten vonszák, úgy az ő szolgálatja súlyát nem magunk viseljük, hanem (hogy így szóljak) ő is velünk egy igába fogja magát, hogy minket segítsen.

Végezetre: ha a testi házasok böcsülleteket és javokat közük egymással: Isten is az ő méltóságit közli jegyesivei, amennyire emberrel közölhetők. Mert nemcsak azt mondja kedvesinek, hogy ők a világ fényességi, hanem: istenek vagytok (Jel 5,10; 20,4), isteni nevezetét is nékik adja, királyokká teszi őket. Minden érdemét, minden lelki ajándékit oly bőven közli, hogy Szent Pál azt meri mondani a Krisztus jegyesinek: minden a tiétek (1Kor 3,22); valami jó vagyon az Isten tárházában, vagy itt, vagy a következendő boldogságban, az mindenestül övék; az ő hasznokra és dücsőségekre rendeltetett. És mindezekért egyebet nem kíván a mi jegyesünk, hanem csak arra kér: Praebe mihi cor tuum (Péld 23,26), hogy szívünket néki tartsuk és az ő szeretetébe foglaljuk.

Harmadszor: a házasság törvénye az, hogy mindenben állandó hívséggel légyenek egymáshoz a házasok. Mindezeket punct-szerént megteljesíti Isten lelki jegyesével. Mert hív és igazmondó (2Tim 2,13). Jegyesével pedig ugyan megesküszik hívségre. Ki győzné előszámlálni, mennyi sok szép tanításokkal oktatja Isten az ő jegyesét? Nemcsak elesett jegyesét biztatja és oktatja a mennyei vőlegény, hanem azokat is, akik híven és tisztán viselik házasságokat, belső izgatásival szűnetlen ébreszti és oktatja, hogy az elkezdett jóban végig maradjanak és naponként nevekedjenek. Azért, jegyesének ajtaja előtt állván, így kolompoz szívében (Jel 3,20): meggondold, hogy az én jegyesem vagy és nem szabad mást szeretned, hanem engemet, vagy én érettem egyebet...

(Részlet Pázmány Péter prédikációjából: ÖM VII 529-533)

A BETEGEK KENETE ÉS LELKIPÁSZTORI GONDOZÁSA

Az istentiszteleti kongregáció ezzel a címmel 84 oldalas kis kötetben tette közzé a liturgia reformjának egyik utolsó részét. A kötet VI. Pál „Sacram unctionem infirmorum" k. apostoli konstitúciójával kezdődik, 1972.nov.30-áról. A konstitúció első része összefoglalja a betegek kenetére vonatkozó katolikus tanítást, bőségesen idézve az egyetemes zsinatok szövegeiből és hivatkozva a régi liturgikus emlékekre. A betegek kenete a hét szentség egyike;

63