Szolgálat 17. (1973)
Az egyház szava - Isten a mi lelkünk jegyese (Pázmány Péter)
ISTEN A Ml LELKÜNK JEGYESE Az Istennel való lelki házasság állapotját, úgy tetszik, jobban meg nem érthetjük, mint a testi házasság tisztiből; mivel a Szent Pál mondása szerént az emberek házassága nagy szentség; de annak jegyzése Krisztusban és az Anyaszentegyházban teljesíttetik (Ef 5,31). Az igaz házasság kötelessége, úgy tetszik, főképpen három dolgot kíván, mely három dolog tekélletesen találtatik az Istennek lelkűnkkel való házasságában. Először: kívántatik a házasságban, hogy jó akaratból, örökös egyességre adják és egybekössék magukat, akik házasodnak, hogy ketten eggyé légyenek (Mt 19,5), és úgy szeressék egymást, mint magát szereti akármelyik. Ezeket Isten tekélletesen megteljesíti az eljegyzett léleknek. Mert ő úgy szereti lelkünket, hogy mikor a Szent írás tulajdon néven akarja nevezni Istenünket, azt mondja: Qui amas animas, hogy ő lélekszerető (Bölcs 11,27). Oly nagynak mondja pedig ezt az ő szeretetit, hogy, ha az anya elfeledkez- hetik is szülöttérűl, ő el nem feledkezhetik jegyesérűl: mert az ő emlékezetit nem jegy-gyűrűben viseli, mely elveszhet és romolhat, hanem maga kezére írta ötét (Iz 49,15-16). Isten részérűl örökös és állandó ez a szövetség. Azért mondja Ozeás által, hogy örök házasságra jegyzi lelkünket (2,19); és hogy hitivel való kötelezéséből erős bátorságunk és vigasztalásunk légyen, azt mondja, hogy megeskütt nékünk és hittel vett házasságába (Ez 16,8). Akit Isten eljegyez, mint a világosság a levegő-éggel, mint a tűz a tüzes vassal, mint a test a lélekkel, eggyé lészen Istennel a tiszta szeretet által. Mert valaki Istenhez ragaszkodik, egy lélek véle (iKor 6,17): nem él immár az, hanem őbenne él Krisztus (Gál 2,20), aki kezdője, végezője és fő-oka mindazoknak, amiket őáltala, mint eszköz által cselekeszik Isten. Azért aki jegyese Istennek, noha test szerént él, de nem a test indúlati és kívánsági szerént él, hanem Isten kedve-szerént; mivel Isten lelkétűl, mellyel egyesült, indíttatik és viseltetik mindenekben (Róm 8,14). Másodszor: a házasság kötelessége azt hozza magával, hogy nemcsak magok, hanem minden egyéb marhájok egy légyen, együtt lakjanak, egymás társaságában éljenek, egymás terhét könnyebbítsék, egymást segítsék. Nem volt és nem lészen, aki ennek a kötelességnek úgy megfelelt volna, mint megfelel az Isten: szeretettel-, lélekkel-, akarattal-való egyesség vagyon az isteni házasságban. Mert aki megszentel és aki megszenteltetik, mind egytől való (Zsid 2,11); mint a patak a forrással, úgy a szentelő Isten egy a megszentelt lélekkel. Sokszor a világi házasok, noha test-szerént egy házban és ágyban vannak, de kedvek és akarattyok messze jár egymástúl; sokszor egymásnak terhére vannak inkább, hogysem könnyebbségére; de az Istennek lelki házasságában minden kívánságok egy nyomban járnak! semmi ellenkezés, semmi visszálkodás és egyenetlenség ott nincsen, úgyannyira, hogy akit Isten 62
