Szolgálat 17. (1973)
Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: Az új magyar zsoltárfordítás érdekében
annak archaikus nyelve miatt. Ezek a zsoltárok tehát minden bizonnyal több évszázaddal a fogság előtt íródtak. A másik pont a zsoltárok teológiájára vonatkozik. P. Dahood vizsgálódásait megelőzően a tudományos köztudat szinte egyöntetűen azt vallotta, hogy az izraelitáknak a túlvilág! boldogságról aligha voltak vallásos meggyőződéseik, s minthogy a halál utáni életet csak mint valami árnyékéletet képzelték el, Istentől nem örök boldogságot, hanem a földi javak hosszú és zavartalan élvezetét kérték. Ezt a tudományos meggyőződést senki nem fejezi ki olyan túlzott és egyoldalú formában, mint Szörényi Andor a Sík Sándor-féle fordítás bevezetésében: „Az izraelita minden reményét és boldogságát, gyönyörűségét és örömét a földi létben, az evilági javakban látta és kereste“ (46. o). P. Dahood ezzel szemben megmutatja, hogy a zsoltárokban megtalálható ugyanaz a költői nyelvezet és szimbolika, amellyel az ugariti szövegek az általuk világosan hitt túlvilág! életet leírják. Az ugariti szövegekben olvasunk az Istenek társaságában eltöltött örök boldogságról, virágos mezőről, örök vizekről, mennyei vendégségről, az istenek lakásában való életről, stb. Ezek a fogalmak a zsoltárokban is megvannak, azonos szóhasználattal és hasonló költői fordulatokkal. Míg a korábbi zsoltárértelmezés ezeket a szövegeket a földi élet hosszú és boldog élvezetére vonatkoztatta, Dahood bennük az örök élet hitét és reményét látja bizonyítva. A vita ugyan még nincsen véglegesen eldöntve, mégis úgy látjuk, hogy, főképpen vallástörténeti távlatból, P. Dahoodnak alapjában feltétlenül igaza van. Az a tény, hogy a kánaáni istenek hite síron túli boldogságot ígért, valószínűvé teszi azt, hogy az izraelita ember is foglalkozott a kérdéssel. Ugyanakkor aligha hihette, hogy amit a kánaáni bálványok ígértek, azt Jahve ne tudta vagy akarta volna megadni övéinek. Ez teljes ellentmondásban lett volna mindazzal, amit az izraeliták Istenről hittek. Ha tehát az örök élet szimbolikája megjelenik a zsidók vallásos költészetében, nincs okunk kételkedni abban, hogy ők azt ugyancsak az örök életre vonatkoztatva értették. A másik oldalon viszont valószínűnek tűnik, hogy az izraeliták nem tudták a másvilágban való hitüket elég egyértelműen kifejezni. Mindazokat a konkrét leírásokat, amiket a kánaáni népek a túlvilági életről alkottak, azok többisten- hitű és bálványimádó tartalma miatt nem vehették át. Ugyanakkor hiányzottak azok a filozófiai fogalmak (a lélek halhatatlansága, szellemi természete, stb.), amelyek a túlvilági életet a maga szellemi-lelki mivoltában leírhatták volna, így az örök életre vonatkozó kifejezések a Jahvéval való örök és boldog együttlétre korlátozódnak, és nem látszanak mindig elég kifejezettnek és világosnak, főképp a kinyilatkoztatás későbbi, újszövetségi szakaszához viszonyítva. Egy új magyar fordítás problémái A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy a zsoltárok fordítása ma nehezebb és problematikusabb, mint valaha. Még ott is, ahol a szakértők eddig egyetértet34
