Szolgálat 17. (1973)

Tanulmányok - Farkasfalvy Dénes: Az új magyar zsoltárfordítás érdekében

tek, az ugariti szövegek új és egyelőre még nem teljesen megoldott nehézségeket vetettek fel. Ez a szemlélet azonban túl egyoldalú és borúlátó. A biblikus kutatás haladása nemhogy gátolta vagy megoldhatatlan kérdésekkel terhelte, hanem inkább gazdagította a zsoltárok megértését. P. Dahood felfedezései sem annyira a problémákat sokasították, mint inkább a zsoltárok szövegtörténetének bonyolult és gazdag tényállására vetettek fényt. Az, hogy az ugariti nyelvemlékek alapján a zsoltárok képzeletvilágának és szimbolikájának irodalmi forrásaihoz eljutottunk, a fordító számára több segítséget, mint dilemmát jelent. Sok esetben az ugariti szövegek segítenek a zsoltár- szöveg egységének s a szöveg mögötti költői élménynek és látásmódnak megértésében. Utalunk itt pl. a 4., 8. és 23. zsoltárra, amelyeket alább magyar fordításban is közlünk. Az ugariti szövegemlékek alapján ezeknek a zsoltároknak nemcsak egyes sorait sikerült jobban megragadni, de a szöveg egészét, a maga eredeti keletkezésében és egységében jobban meg tudjuk érteni. (Lásd a bevezető sorokat a szemelvényekhez.)

Hozzátehetjük azt is, hogy a jelenlegi, aránylag bonyolult szövegkritikai status quo a költői fordítás számára több szabadságot ad, mint ameny- nyivel az azelőtt rendelkezett. Nem arról van ugyanis szó, hogy egy ún. „hivatalos szöveget“ minél szolgaibb pontossággal visszaadjunk, hanem, hoqy egy alaposan áttanulmányozott, a biblikus tudományok eszközeivel megvizsgált, átelemzett szöveget költőileg megértsünk és azt magyar nyelven költői formában kifejezzük. Minden fordítás számtalan döntést kíván a fordítótól. A zsoltárok jobb — és bonyolultabb — ismerete ezekhez a döntésekhez ad bővebb anyagot.

A fordító nemegyszer úgy érzi, hogy a szöveg olyan, mint egy ókori város archeológiái képe: a szöveg történetének különböző korszakai mint egymásra épített rétegek fedik egymást. A fordítás ilyenkor olyan, mint a rekonstruálás: a fordítónak el kell döntenie, hogy milyen szempontokat hangsúlyozzon vagy domborítson ki, és hogy a szöveg sokrétű gazdagságából hogyan tud a legtöbbet adni a jelenkori keresztény számára. Ez nemcsak a fordító felelősségét és munkájának teológiai jellegét hangsúlyozza, hanem rámutat egyben a fordítások pluralizmusára. Míg az egyik fordítás jó és elfogadható, ugyanakkor egy másik, új fordítás is lehet jogosult és egyenlőképpen hiteles. Hiteles fordításról továbbra is helyes beszélni, amennyiben az egyházi hatóságnak kell szentesítenie egy szöveg használatát, de ugyanakkor kívánatos, hogy több hivatalos fordítás forogjon kézen a szöveg különféle használatára. Semmiképpen sem volna helyes, ha egy olyan hivatalos fordítás megalkotására törekednénk, amely kizárná más fordítások létrejöttét vagy használatát.

Végül szóljunk néhány szót a zsoltárfordítás versformái kérdéséről. A zsoltárok eredeti versformájának követése csupán a szótagok számolását, a hangsúlyos szótagok ritmusát és alliterációk használatát jelentené. Ahogy sok más fordító előttünk, mi is úgy érezzük, hogy a modern magyar fül számára ennél több formai kötöttség kívánatos ahhoz, hogy a szöveg vers35