Szolgálat 17. (1973)

Tanulmányok - A gyermek és az imádság

Akár imádkoznak a szülők a gyermekkel, akár misére mennek, egy-két mondattal mindig be kell vezetni, motiválni, lelkesíteni, hogy ne váljék rutinná a mise, darálássá az ima. Ez a nagyobbakra is vonatkozik. Szokják meg, hogy mindig lélekkel imádkozzanak, közeledjenek Istenhez. És inkább ne menjenek misére, mint kényszerből, unalommal, ellenszenvvel. 5-6 éves kortól a szülők röviden elmagyarázhatják a szentmise főrészeit. Később otthon előre meg lehet beszélni, hogy mit figyeljen meg. Érdekes otthon vagy a hittanórán elmondani, ki mit jegyzett meg az evangéliumból, szentbeszédből, de ennek sosem szabad feddéssel végződnie, vagy leckefelmondás-ízűnek lennie. Jó, ha közös megbeszéléssel történik, amelyben felváltva más-más családtag visz vezetőszerepet, a szülőket sem véve ki. Nagyobb hatással vannak az ünnepek a gyermekre, ha tartalmukat megmagyarázzák neki, de mindenekfölött akkor, ha látja, hogy otthon valóban ünnepként ülik meg.

Egyre inkább gyakorlattá válik, hogy a plébániák külön gyermek- és ifjúsági miséket tartanak, gyermekprédikációval, modern dalokkal. Ezeken a gyermekek maguk is aktívan részvesznek, imádsággal, zenével, cselekvéssel, esetleg előre felkészülve rá. Ahol ez nem oldható meg, ott azt a szentmisét, amelyen a legtöbb gyermek vesz részt, igyekeznek az ő számukra érthetővé tenni, pl. a szentbeszéddel. Érdekes, hogy ezeket a beszédeket a felnőttek is nagyobb érdeklődéssel hallgatják. Hittanóra idejében is tartanak szentmiséket, hogy azok a gyermekek, akik a szüleikkel együtt nem járnak misére, szintén átéljék ezt. Sok helyen előkészületül az evangéliumhoz előre nagy képeket rajzolnak otthon a gyermekek és ezeket felakasztják, az evangéliumot vetített képekkel vagy filctáblán elmozdítható filcképekkel kísérik, megjátszanak valamit a gyermek életéből előgyakorlatként, pl. vendégséget, kibékülést. Egyes helyeken szokásos, hogy egy héttel az elsőáldozás után ismét tartanak közös misét a szülőknek és az elsőáldozóknak, utána agapéval. Né- hányan gondolnak arra, hogy az elsőáldozás évfordulóját újra ünnepélyesebb közös misével üljék meg.

Valamikor a hittanóra közös hangos imádsággal kezdődött és végződött. Ma általában eltértek ettől a gyakorlattól. Nem egy hitoktató azért, mert talán ő maga sem tulajdonít elég fontosságot az imádságnak. Általában azonban azt lehet mondani, hogy azért, nehogy rutinná váljék. Inkább akkor szólítják fel a gyermekeket imádságra, ha valami megragadta őket. A felállás és közös hangos ima helyett ilyenkor megfelelőbb, hogy csendes imádságban fejezzék ki azt, amit átéltek. Ezt akár írásban is lerögzíthetik. 8-9 éves kortól kezdve sok tanuló jegyzetfüzetben kis imakönyvet állít össze magának azokból az imádságokból, amelyeket szeret, szívesen imádkozik vagy maga fogalmazott meg. Jó gyakorlat imádságok fogalmazása, ha előzőleg a témakört már átélték. Ezt lehet csoportmunkaként is íratni, mert vannak akik gyengébbek, nem jut semmi az eszükbe, és ezek boldogok, ha a szomszédjuktól átvehetnek valamit. A kisebbeknél egy, később több kérdést kell a táblára írni, úgy, hogy már majdnem benne legyen az ima szövege: „Hogyan kér30