Szolgálat 17. (1973)

Tanulmányok - A gyermek és az imádság

fogalmazhat az anya vagy apa ilyenforma rövid imádságot: „Jó Isten, Te ad­tad nekünk a kis Erzsit. Óvd meg az éjjel és add, hogy vidáman ébredjünk fel." Majd: „Jó Istenünk, szeresd a te kis Erzsikédet!“ Később: „Jó Istenünk, Erzsikéd szeret téged.“ Szeretetben nevelkedő gyermek átélten tudja ezt mondani. A verses imákat újabban nem ajánlják kisgyermek számára, mert ő sem beszél versben, és ezek az imák többnyire nehezek neki, giccsesek is. Viszont szívesen elbeszélget a játékaival, elmond mindent a szüleinek. Ezért a szülő beleveheti az imádságba mindazt, amit a gyermek átélt: a született kistestvérke, a jó idő, a kiscica, az autó, az új baba — minderről a jó Isten­nek is lehet beszélni és megköszönni. Először a szülőnek kell ilyen imád­ságokat megfogalmaznia, a gyermek majd magától fog így beszélni Istennel. Ezt a spontán imádságot viszont nem szabad erőltetni. Bánatát is elmondhatja Istennek. Példa a kérő imádságra: „A nagymama beteg lett. Szeresd őt nagyon. Vigyázz reá. Maradj vele." Az így fogalmazott kérő imádságnál nem áll fenn az a veszély, hogy Isten az örökös csodatevő szerepébe kerül, akit imával kényszeríthetünk kéréseink teljesítésére, és a kisgyermek sem csalódik, ha kérése nem teljesült. Viszont kialakul a lelkében az istenkép: Istennel éppígy lehet beszélni, mint a szülőkkel, megért, jóságos és hatalmas. Ezekből a spontán imádságokból idővel állandó imaszövegek kristályosodnak ki. Fontos, hogy a gyermek örömmel imádkozzék, ne érezze unalmasnak, kényszernek. Erre az egész nevelés folyamán ügyelni kell. Ezért nem szabad pl. a játékot erőszakkal félbeszakítva azonnal az esti imára felszólítani, ha­nem türelemmel kell lenni, amíg gondolatban át tud állni az imádságra. (Ne­künk felnőtteknek sem megy ez egyszerre.) Az otthoni imádságot sokan változatossá, élménnyé próbálják tenni. Bevezetik néhány szóval, motiválják, mesélnek előtte valamit, felütnek egy képet a bibliából, gyertyát gyújtanak, együtt énekelnek vagy zenélnek a gyermekkel. Helytelen, ha a szülők csak felszólítják a gyermeket az imára, de maguk nem imádkoznak. Egy bizonyos kortól kezdve azonban sok iskolás gyermek szeretne egyedül imádkozni, ilyenkor meg kell ezt engedni. Gyermekeknél fontos szerepet játszik a helyes szoktatás. Ezért jónak látszik kiskortól kezdve minden nap imádkozni, ha csak röviden is. Általában helyesebb a kicsiket nem vinni el a szentmisére, hanem nap­közben néhány percre bemenni velük a templomba. Sok családban azonban nem oldható meg az otthoni felügyelet, ilyenkor jobb, ha a kicsik a misén csendben játszhatnak valamivel, mint lehetetlent kívánni tőlük és ellen­szenvet kiváltani a templommal szemben. „A mennyországban is csendben kell majd lenni?" — kérdezte félve egy kisiskolás. Jó megoldás, ha a leg­kisebb az apja ölében ülhet: ez olyan boldog élmény, amelyben hétközben úgy sincs ilyen hosszan része! (Statisztikailag megállapították, hogy általá­ban azok az emberek maradnak vallásosak, akikkel kiskoruktól kezdve az anya rendszeresen együtt imádkozott és az apa is velük ment vasárnap mi­sére. Csak az anya misehallgatása nincs ilyen hatással.) 29

Next

/
Thumbnails
Contents