Szolgálat 17. (1973)
Tanulmányok - Walter Spahn: Szemlélődés a mindennapi életben
A kontempláció ellen felhozott ellenvetéseket gyakran a vallásos érzelem gyanakvó szemlélete táplálja. Az értelem uralmának sikerült a mai embert bizalmatlanná tennie az érzelmek iránt, talán még el is veti őket. így könnyen elutasítjuk azt, ami nem magyarázható meg értelemmel. A bibliai nyelv segítségünkre siet: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelked- ből és teljes elmédből“ (Mt 22,37). Meg kell újból találnunk a személyiség egységét. Az imádság elhallgattatja a sokféle hangot magunkban és önmagunkon kívül; ezzel lehetővé teszi ennek az egységnek újrateremtését. A Jézus Krisztusra való várakozás nagyobb mélységekig ér el bennünk, mint az értelem és az érzelmek birodalma: a gyermeki csodálkozás és hit szintjéig. Misztikus dolog a kontempláció? Sokkal egyszerűbb: annyit jelent, mint fölfedezni a csend hatalmát; annyit jelent, mint megtapasztalni, hogyan hatolnak be az Evangélium szavai lényünk legmélyének eleven rostjaiba és teremtenek új életet ott; annyit jelent, hogy életünket nem összeszorított markunkban őrizzük, és Krisztustól új életet kapunk. A szemlélődés nem elmélkedés) technika, — bár a test helyzete, a hely, a világítás zavarhatja vagy kedvezően befolyásolhatja imánkat. A szemlélődés egész lényem újfajta irányvétele. Szemlélődés és mindennapi élet A mai ember igen nehezen érti meg a hit olyan kifejeződését, amelynek nincs közvetlen hatása a politika, a munka, a család és a hivatás világában. Milyen befolyással van a szemlélődés az életünkre? Nagyon érthetőnek találjuk a kérdést, de nem tudjuk, mit feleljünk rá. Újra föl kell fedeznünk az imádság sajátos értékét. „Illik-e böjtölni a vőlegény társainak, míg velük a vőlegény? Amíg velük a vőlegény, nem böjtölhetnek“ (Mk 2,19). Nem világítja-e meg Jézus Krisztusnak ez a szava a bensőségesen Vele töltött időt, vagyis az imádság idejét? A bizalmas házastársi együttlétben, a családi kapcsolatokban nem azt keressük, mivel járulnak hozzá a társadalom életéhez. Ha a szeretetre a hasznosság elvét alkalmazzuk, a legértékesebb vész el belőle: az a hamisítatlan vágyakozás, hogy egyszerűen legyen egymás számára időnk, néhány szót válthassunk, együtt hallgassunk, megosszunk egymással mindent. Ha ezt a hasonlatot alkalmazzuk az emberi életre, talán megtaláljuk annak az útját, hogyan legyünk jelen hűségesen, nagylelkűen, „ingyen“ Isten előtt. Minden jelenlevő szemrehányást tett annak az asszonynak, aki Jézus lábát drága kenettel kente meg, azt vetve ellene, hogy jobban tette volna, ha a szegényeknek adja a 300 dénárt, a kenet árát. De Jézus kijelenti: „Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem. Szegények mindig lesznek veletek. Érzelmek — misztika — hivatás 20
