Szolgálat 16. (1972)

Eszmék és események - Levelek a világ négy tájáról

spanyolul tanítanak, úgyhogy a gyermekek egyre inkább elfelejtik a németet. Vasárnap az egyik misén németül, a másikon spanyolul énekelnek. A lakosság 10 %-a spanyol származású, ezek többnyire vidéken laknak és vallásilag érdektelenek, szinte csak temetésre és esküvőre jönnek el. Különben a vallási élet eléggé elfogadható: 50 % rendszeresen teljesíti vallási kötelességeit, 40 % csak részben és 10 % már egyál­talán nem. A plébánia területén 10 népiskola van, egyet ferences nővérek vezetnek. Van még egy kereskedelmi iskola, ez itt a plébánián működik és egy páter vezeti. Az állami iskolákban nincs hivatalos vallásoktatás, de a rendes órák után szabad hittan­órát is tartani. így hát katekistákat hívok segítségül és hetenként háromszor a nő­vérekhez összehívom a gyerekeket, amennyit csak tudok. Hogy az ifjúságot el ne veszítsük, az utóbbi két évben cursillo-kurzusokat tartottam: kettőt lányoknak (62-en voltak), kettőt fiúknak (52). Időnként népmissziókkal rázzuk fel a falvakat. A liturgiá­ban együtt haladunk a korral. Néhány hete adtam ki egy énekeskönyvet 200 énekkel, hogy mindenki jobban részt tudjon venni az istentiszteleten. Ebből az egyházközségből már 3 püspök, 35 pap, 34 nővér került ki. De ma mi is szenvedünk a hivatásválságtól: kevesebb a gyerek, szülők és gyermekek nem érdek­lődnek már annyira a papi, szerzetesi hivatás iránt! Problémák: Gyakran katasztrofálisan csekély az aratás a szárazság miatt, pl. a legutóbbi 3 évben. A munkások nem keresnek, nagy a szegénység. Nap mint nap kisgyerekek és anyák zörgetnek az ajtómon, ennivalót, ruhát, fát, írófüzetet kérnek . . . Ha nincs munka, a fiatalság kocsmázni megy. Kereskedelmi iskolánknak az a célja, hogy a fiatalokat jobban előkészítsük az életre. Végzése ingyenes, nekünk viszont pénzbe kerül a fenntartása! A nővérek iskolájában óvodát készülök berendezni, hogy több kicsit odavihessünk, de még sok minden hiányzik hozzá, nincs pénz. Milliomosnak kellene lenni ahhoz, hogy minden problémát megoldhassunk. Telefonunk csak egy év óta van, öt éve még villanyunk sem volt, és a legköze­lebbi — 40-50 km távolságban lévő — nagyobb helységekkel csak rossz, esőben jár­hatatlan földutak kötnek össze. Viszont a plébánia fogadójában minden szombat este filmvetítést tartok. Vasárnap pedig futballozás van. Szeptemberben vagy októberben Ausztriába utazom, akkor majd többet mesélhetek. P. Tünkéi Jenő SVD San Miguel Arcángel, FCDFS Argentina LEVELEK A VILÁG NÉGY TÁJÁRÓL Csodálatos napokat éltem át Rómában. Az összetartozás érzésének olyan fokát éltem meg, amelyre mindig vágytam. Az égi tőkéből sokat kaptam ezúttal, és így nincs kitérő, kamatoztatnom kell, amit itt rámbíztak. Résztvettem a lateráni bazilikában a szertartáson. Ott voltam a Sz. Péter-téren a pápai misén. Az egység csodálatos élménye hatott át. A szenvedés kikerülhetetlen kérdőjelére ott volt a lehengerlő válasz. Allelujázott bennem minden. Mindezekhez még ajándékul a külső eseményeket is megkaptam. Jártam a katakombákban. Vol­tam a Szent Péterben és a falakon kívüli Sz. Pál-bazilikában. Bejutottam a Vatikánba, ahová turistákat nem szoktak beengedni. Vendége voltam egy olyan családnak, ami­lyen mi is szeretnénk lenni. Felejthetetlen félnapot töltöttem náluk. Süt a nap. Meleg van. Minden elegendőnek látszik. Minden oly ígéretes. Minden továbbiakat ígér. Táborhegyi fényesség ez? Azért van-e mindez, "hogy majd a sötétség napjaiban is emlékezhessem rá? Szinte félek tudomásul venni ezeknek a napoknak a nagyszerűségét. Elfogadom az örömöket és bízom benne, hogy bennem marad a 76

Next

/
Thumbnails
Contents