Szolgálat 16. (1972)
Eszmék és események - Levelek a világ négy tájáról
világosság. Át kell ezt adnom. Tovább kell hömpölygetnem az engem átmosó hullámokat. Szükség van erre otthon. + Eltelt a szép pünkösd. A Somlyói Máriának igen sok látogatója volt. Fáradságot nem sajnálva jöttek három napon keresztül minden irányból. Ki-ki gondját-baját cipelte magával. Csoportokban seregeitek imádságot mormolva. Lábukat feltörte az út köve, foguk között sercegett a pora. Néha hallatszott egy-egy dalfoszlány is: „Édesanyánk, hozzád jöttünk ..." Éjjel, nappal tele volt a templom zsúfolásig. Akinek nagy volt a helye, állhatott mindakét lábán. Szinte valamennyien áldoztak. Jól kiimádkozták magukat, étlen-szomjan törődtek. Sírva búcsúztak Máriától: „Ha te is elhagynál, elfordulnál tőlünk, Boldogasszony Anyánk, mi lenne belőlünk?“ Fáradtan érkeznek haza, s mégis friss lendülettel bújnak a hétköznapok jármába. Ki érti ennek a titkát? A nagytemplomot szépen kijavították, újra festették, öröm látni, olyan szép minden. Végre itt is magyarul miséznek. Eddig is szerettem követni a szöveget, de így napról-napra újabb mélységek tárulnak elénk. Szeptember 20-án kezdődött Gyulafehérvárott a teológiai év. Harminchét elsőéves teológus kezdte meg a tanulmányokat. 71-ben 25 elsőéves volt, 70-ben pedig 22. A hivatások száma nő. + A Margitszigeten minden hónap 18-án este engesztelő szentmise van, meghívott szónok mondja szentbeszéddel, utána pedig a középkori magyar énekes Szent Margit- vesperás. Sírhelyét a tavalyi 700 éves jubileum óta vörös márvány sírkő-lap fedi kereszttel és az Árpádok címerével, s a latin és magyar felirattal: „Itt nyugodott Arpádházi Szent Margit magyar királylány, IV. Béla király leánya 1241-1541 ?-ig.“ Ha fiatalokat megkérdezek: miért tisztelik? — a válasz általában ez: másokért adott életáldozata ragadott meg különösen. + Hálásan köszönöm a „Szolgálat“ c. füzetet, igazán jó és olyan jól hangzik belőle a lelki jó Igazság. Bár ragadhatna minden ember leikébe belőle. Ma már más nóta fújja az emberek lelkét. De még lejjebb is fognak menni. Jó lenne olyan valaki, aki találna valami vonzót Jézuson és azt hajigálná a lelki haldoklók fülébe. Ma már maradnak papíron a plébániához tartozók. De nem vonz sem Jézus, sem az Oltáriszentség. A jelenben miséznek családi házban, tóparton, folyókban. Megközelítették az emberek életét. De kiüresítették a templomokat. Nem vonz a templom, már ismeretlen lesz a szentelmény. Nem vonz a házasság szentsége, ezt is már a lakodalmas házban teszi a plébános. Nincsen ható és hajtó ereje a plébániáknak. Ma inkább munkahely-kereséssel tölti az idejét a plébános. Régen vadászott. Száz méterre tőlünk már nem tudják, hogy befelé vagy kifelé nyílik-e a templom ajtaja. Ha valami ajándékot osztanak, akkor eljönnek. De nem Jézusért, utána marad minden a régiben. Szegény az élet. Jezsuita testvér Taiwanból + Pécstől 16 km-re vagyunk, a Zengő oldalában. Ez volt a püspöki nyaraló, és most már 18 éve a nővérek szociális otthona. Nehéz terep, de épp a napokban vettünk egy terepjáró autót, ami régi vágyunk, mert nagyon rossz utunk van és eddig öszvérfogattal közlekedtünk. Sokszor két és fél órát kellett szekerezni, hogy egy pár perces fogkezelést kapjanak a nővérek. A testvérrel meg sokszor esőken, viharban az idő77
