Szolgálat 16. (1972)
Tanulmányok - Egyházak az egység útján (Athenagorasz, Vajta Vilmos, Roger Schutz)
Nincs talán vigasztalóbb igazság az Egyházról, mint hogy megvan benne a szentek közössége. Mert ez egyrészt állandó, túláradó gazdagságot jelent, amelyből minden szegény meríthet; az Egyház kincstárának is szokás ezt mondani. Pontosan ugyanaz ez, mint azoknak a kiszámíthatatlan termékenysége, akik önmagukat és mindenüket rendelkezésére bocsátották Istenüknek a testvérekért. Erők áradnak ki belőlük, a szeretet nem kíméli (Róm 8,32), hanem kérlelhetetlenül szétosztja őket; ki tudja, melyik kegyelmet kinek köszönhetem életemben. Ez a felénk áradó gazdagság szegénnyé és alázatossá tesz, mert pontosan érezzük, hogy csak abban a szellemben meríthetünk, amelyben a kiosztás történik, és azt is érezzük, hogy sokkal többet kaptunk másoktól, mint amennyit a magunkéból adtunk, és talán hűtlenül kezeltük az idegen vagyont, mert sajátunknak tekintettük és úgy gazdálkodtunk vele. Milyen óvatossá tesz bennünket a szentek közösségének gondolata! A másik oldalon viszont arra is int: ne becsüljük kevésre istenadta termékenységünket. Van aki azt gondolja, hogy már nem adhat semmit, mert öreg, beteg, fogoly, vagy másképpen zsákutcába jutott. Haszontalannak tűnik önmaga előtt, és megkörnyékezheti a kísértés, hogy véget vessen életének. Gondolja meg, hogy csak a szegény, éppen az a szegény, aki elvesztette a saját tulajdonnak tudatát, juthat abba a helyzetbe, hogy ajándékozzon. Az özvegy az áldozati perselynél többet adott, mint mindenki más: „Szegénységéből dobott be“. A lelki szegények nem csupán maguknak nyerik el a mennyek országát — másoknak is megnyitják. Szegény népek a legjobban tudták ezt a titkot. „Még az ura sem értette meg, az is otthagyta. Hat gyermeket tett sírba, de segítőkészségét nem veszítette el. Nővérei, sógorai között idegen volt, nevetséges személy, elég ostoba, hogy mások ingyenmunkása legyen — és ugyan mi maradt utána? Egy piszkosfehér kecske, egy béna macska, gumifák . . . Mindnyájan ott éltünk a közelében, és nem fogtuk fel, hogy ő volt az az igaz, aki nélkül, mint a mondás tartja, egy falu sem élhet. És egy város sem. És nem maradhat meg egész országunk.“ (Szolzsenyicin: Matrjona udvara) Klarstellungen. Herder-Bücherei 393 (1971), 59-64. EGYHÁZAK AZ EGYSÉG UTJÁN: HÁROM ÁLLÁSFOGLALÁS Athenagorasz pátriárka és „A szeretet könyve“ „Az utóbbi években a Szentlélek ajándékából olyan eseményeket élhettünk át Egyházában, amelyeknek egész gazdag jelentőségét éá a velük járó lehetőségeket még korántsem fogta fel mindenki. Ezeket az eseményeket sokféle 22
